6. fejezet

Másik én

A farkas magasabb volt, mint én! És nem viccelek. Kurva magas volt!

Hát igen… beszélhetnénk az új szokásaimról is… mint például a káromkodás. Igazából az arra volt jó, hogy kiadjam a mérgem. És bevált.

Furcsa mód nem ijedtem meg…

De a farkas, miután lépett egyet előre, gyorsan megfordult, és elfutott az erdőbe.

Én pedig csak néztem a hűlt helyét, mint egy értelmiségi fogyatékos.

Becsuktam a szám, és visszasétáltam a házba.

Levettem a cuccaimat, és leültem a kanapéra a nappaliban.

Vajon hallucináltam?

Vagy tényleg ott volt?

Mindenesetre nem támadott meg, és ez jó jel.

Az elmúlt hónapokban jobban megedződtem.

Egyrészt mocskosabb lett a szám, másrészt nem féltem már olyan sok mindentől.

Összetörték a szívem!

Ennél nagyobb fájdalmat nem is élhettem volna át! Szóval nincs mitől félnem. Ennél rosszabb már nem lehet.

Bekapcsoltam a TV-t, és megkerestem a Viasat3-at.

Épp a Lehetetlen küldetés ment.

***

-         Bella. Bella, kelj fel – hallottam a fülemnél a halk suttogást, s rögtön fel is ismertem: Jacob.

-         Hmm? – dünnyögtem neki, mivel még álomban voltam.

-         Felviszek aludni, jó?

-         Ühüm.

Nem nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy valaki a térdem alá nyúl.

Jacob két karjába vett, és éreztem, hogy felvisz a lépcsőn.

Érzékeltem a teste melegét, és nagyon jól esett, ezért szorosan átfogtam a nyakát.

Már csak azt vettem észre, hogy lerak egy puha ágyra – legalábbis próbál.

Még mindig szorosan kapaszkodtam a nyakába, ezért úgy döntött, hogy nem próbálja meg magáról lefejteni kezeim, hanem bebújt mellém.

Én pedig szorosan a mellkasához bújtam.

***

-         Jó reggelt hétalvók! – kiabált Charlie.

Rögtön kipattant a szemem.

Apa az ajtóban állt, kidülledt szemekkel, mi pedig egymáshoz bújva feküdtünk az ágyban.

-         Á, mi van? – ébredt fel Jake is, és egy fordulattal le is esett az ágyról.

Én már csak nevettem.

-         Miattad van! – vádolt meg Jake.

-         Mégis miért lenne miattam? – hökkentem meg. Megbántottam valamivel?

-         Te csüngtél egész éjjel a nyakamon, és ezért aludtam az ágy peremén – tájékoztatott a fejét fogva.

-         Ha annyira zavart volna, felkelthettél volna… - sajnálkozó pillantást küldtem felé. Rossz érzés volt, hogy miattam lett kellemetlen az éjszakája.

-         Nyugi, csak ugrattalak – nevetett az ijedt arckifejezésemen.

-         Hát akkor halál rád, Jacob Black! – és felkaptam egy párnát, s elkezdtem vele püfölni.

-         Azért a ház maradjon egészben, jó? – kötötte az orrunkra Charlie, de egyikőnk sem figyelt rá.

Jacob is felvett egy párnát és védekezett vele.

Teljes erőmből ütöttem – azért remélem nem fájt neki – még ültömben. Aztán felálltam az ágyon, és nekitámadtam a szabadon lévő, védelem nélküli fejének.

Olyan csaptam rá, hogy kiszakadt a párna, és ezernyi tollpihe szállingózott körülöttünk.

Miközben én a pihéket csodáltam, Jake ostrom alá vette a lábaim, és az ő párnája is kiszakadt – furcsa, milyen gyengék ezek a párnák… - és most már mindent a tollpihék borítottak.

Tele volt velük a hajunk is, és Jake már a szájából köpködte őket.

-         Éhes vagyok, de nem párnabelsőségre… - nevetett Jacob.

-         Akkor menjünk le enni.

-         Oké.

Elindultunk lefelé a lépcsőn, és a konyhába mentünk.

Billy és apa már nagyban reggelizett, és a mi adagunk is ki volt szedve.

-         Ti vesztek párnát! – nevetett rajtunk Charlie.

-         Tudjuk – mondtam neki.

Leültünk, és nekiláttunk a szendvicseinknek.

Kaja közben Jacobbal elkezdtük egymás hajából kiszedegetni a tollpihéket.

Megdöbbentően sok volt az én hajamban is, pedig én magasabban álltam.

Mondjuk, Jake hajában lényegesen több volt…

Reggeli után felöltöztünk, és beültünk a Rabbitba – természetesen miután Jacob feltöltötte a tankot – és a La Push felé vettük az irányt. A rádió ott zötykölődött az ölemben, és pedig csak a tájat néztem.

Legütőbb Mike-ékkal voltam itt, és itt találkoztam először Jacobbal.

-         Tudsz titkot tartani? – fordultam sofőröm felé.

-         Tudok.

-         Tegnap… jajj, lehet, hogy hülyén fog hangzani, meg őrültnek fogsz nézni, de komolyan láttam egy óriási farkast a hátsóudvaron. – hadartam.

-         Wow! Komolyan? Hallottam már róla. Mekkora volt? – árasztott el kérdéseivel, s a szemében azt a kamaszos kíváncsiságot véltem felfedezni.

-         Magasabb volt, mint én.

-         Gondolod, hogy az erdőben lakik mögöttetek?

-         Lehet… mert?

-         Meg kéne keresnünk!

-         Oké! – lelkesedtem be én is.

Valahogy átvettem Jacob izgatottságát, úgy, ahogy a vidámságát is.

Már megpillantottam La Push első házait, de nem tudtam, hogy pontosan hol laknak Jacobék. Nem soká odaértünk, és beállt a garázsba.

Kinyitotta nekem az ajtót, és átvette a rádióját.

Elnéztem az erdő felé, és akkor megpillantottam. Ő volt az, az a farkas.

De nem volt egyedül, mellette állt egy másik –kisebb – is.

-         Jacob nézd! – mutattam az állatok felé.

Erre megszólítottam elejtette a lejátszót, és elkezdett feléjük lépkedni.

-         Gyere Bella.

-         Biztosan jó ötlet?

Lehet, hogy most éhesek… vagy mit tudom én. De abban biztos voltam, hogy könnyűszerrel végeznének velünk, ha úgy adódna.

-         Nyugi, vigyázok rád. – nézett felém, s kézen ragadott.