Sziasztok!
Nos, ma megírtam a fejit, mert holnap egész nap Debrecenbe leszek anyuval shoppingolni:) igeen... +18-as lett, szóval úgy tessék készülni.
Jó olvasást!
Puszi,
DorCsa♥♥♥
jaaa. és esetleg egy két sor?
Csak Ő, senki más…
Aznap reggel, sőt egész nap az álmomon agyaltam. De nem jutottam semmire. Miért ölné meg Jack Sparrow Edwardot, és miért veregette meg Jake hátát? Talán szövetségesek, és Jake kérte meg Jack-et, hogy ölje meg Edwardot. Egyáltalán Edward meghalt attól a golyótól?
Bár álmomban a napsütés ellenére sem csillogott a bőre, így lehet, hogy mindenki egyszerű ember volt közülünk… Milyen egyszerű lenne úgy minden.
Matekon megbuktam. Nem tanultam, és nem csináltam házit. Azt mondta a tanár, ha a táblánál elvégzem a feladatot, akkor nem veszi zokon a házit. Azt elfelejtette említeni, hogy az is kikötés, hogy jól oldjam meg a feladatot. Nem voltam én olyan szörnyen sötét matekból, de mivel otthon nem is néztem át, és a suliban sem, totál káosz volt minden. Nem értettem semmit. Végül olyan húsz perc szenvedés árán összekapargattam magamnak egy kettest. Sosem volt még kettesem. Eddig vagy egyes volt, vagy hármas, négyes, ötös. Kettes sosem.
Így érthetően voltam lehangolt ebédnél is, pedig még nem is voltam túl a nehezén. Beültem bioszra, de akkor Edward még nem volt ott. Majd bejött a tanár, s gyorsan besurrant mögötte Edward, és hangtalanul leült mellém. Nem is köszönt.
Biológiából egyből egy röpdolgozattal kezdtük, át sem nézhettük a leckéket. Mondanom sem kell, a kérdéseken kívül alig szerepelt valami a papíromon. Edward lapját próbáltam kicsit nézni, de egyszer a tanár pirított rám, majd Edward takart e mindent a karjával, mire én ráciccegtem dühösen. Tudom, hogy igen ritka szar a kapcsolatunk, de azért azt hittem, azt csak megengedi, hogy lessek. Én is megengedem mindenkinek, hogy lessen, akár jóban vagyok vele, akár nem.
Dühösen ültem a kocsimba az óráim után. Ez volt az eddigi legramatyabb napom… Kivétel, amikor megtudtam, hogy Jake bevésődött. Azt nem lehet alulmúlni.
Hazamentem, én dühösen bevágódtam egy adag kajával az ölemben a tévé elé, és nekivágtam a harmadik résznek. Lehet, hogy csak én voltam amúgy is érzelmileg kiborulva, de hogy bőgtem a végén, az száz. Végigbőgtem a betűket is, majd elállt a lélegzetem.
Egy plusz jelenet volt a stáblista után. Ott ugráltam, mint és lökött liba, de úgysem látott senki…
Úgy megkönnyebbültem az uccsó jelenetnél, hogy egész jó hangulatom lett. A másik két rész végét is megnéztem, majd beraktam a második részt. Úgy határoztam, az lesz a kedvencem. Abban van a legtöbb humor, és végre valaki lesmárolja Jack-et. Már elkélt neki egy csók… mint nekem. Hogy tud hiányozni az, hogy az ember szájához érjen egy másik ajka. Észveszejtő. Pedig amíg nem csókolóztam, nem is gondoltam, hogy ennyire rá lehet kapni a dologra. Mint az édességre…
Már a vége felé tartottam, ott, amikor már menekülnek a Gyönggyel Davy Jones-ék elől, és küldik Jack-ék után a Kraken-t, amikor hallottam, hogy egy motor leáll előttünk.
Csak egy emberre tudtam gondolni…
- Bella! Engem már nem érdekel, ha betörik az ajtó! Ha nem engedsz be, én akkor is bemegyek! – halottam az indulatos kiabálást, majd már csak azt, hogy reccsen az amúgy nyitva lévő ajtónk, és valaki becsörtet a nappaliba.
- Nem akarlak látni – dacoskodtam, és a képernyőre figyeltem teljes mértékben.
- De én, akarlak!
Behunytam a szemeimet.
Nem lettem volna képes elviselni, hogy látom. Abba belepusztultam volna…
- Bella én, szeretlek – suttogta. Az édes lehelete csiklandozta az arcomat, amire nemsoká két forró kéz tapadt.
- Nem Jacob. Neked bevésődésed van – szinte csak tátogtam, nem sem bírtam szólalni, a torkom elszorult. A csukott szememet már a könnyek csípték.
- Épp ez az, Bella! – húzott magához, és átölelte a merev testemet. – Sajnálom, hogy eddig nem jöttem, de Sam nem engedett.
- Akkor most, hogy hogy itt vagy? – suttogtam, már a sírás küszöbén álltam.
Mégis milyen kifogás az, hogy Sam nem engedte. Hisz őbelőle is lehet alfa! Az istenit, nem vagyok sík hülye, hogy ezt bevegyem.
- Bella, még nem mondtam el mindent – rázta meg a fejemet. A szemeimet még mindig szorosan behunyva tartottam. – Még nem mondtam el, kibe vésődtem be – nevetett fel. Mi ezen az olyan nevetséges? Azt hiszi, így jobb lesz nekem? Azt hiszi, nem fáj?
- Jacob hagyj békén! – suttogtam.
- Bella, Te vagy a lenyomatom.
Az, hogy lefagytam, kicsit enyhe kifejezés arra, ami történt tulajdonképpen. A szívem, úgy éreztem, több másodpercre leállt. Majd amikor újraéledt, olyan gyorsan dobogott, ahogyan még soha. Egyszerre könnyebbültem meg, de mégis valami teher nehezedett a vállamra, ami nyomasztó volt, bár az örömöm egy röpke időre elsöpörte az utamból.
Azt hitem, álmodok. Lehetetlen.
Hisz Jake nem vésődhetett belém. Amikor farkassá változott, nem történt semmi. Pedig amikor először néz a farkas a lenyomata szemébe, akkor már eldől minden. És ott, azon az estén semmi sem dőlt el. Jacob sorsán kívül, ami végleg megpecsételődött.
Lassan, egész lassan kinyitottam a szemem. A szívem a torkomban dobogott, féltem, ha meglátom, elillan, mint egy árnyék, de nem.
Először csak az állát pillantottam meg. Még mindig olyan édesen kerekded volt, de már nem annyira, mint tavaly tavasszal.
Majd feljebb siklottam az ajkaira. Azokra a mézédes ajkakra, amikre legszívesebben rányomtam volna a sajátomat. A kísértés nagy volt, de még ellen akartam állni egy kicsit. Én is szenvedtem, ez a pár perc már tűrhető lesz az elmúlt héthez mérve.
Majd rátértem a lényegre: a szemeire. Azok a mélybarna, majdnem fekete íriszek, amik csak úgy magukba szippantanak, anélkül, hogy észrevennéd. Amikből sosem akarsz szabadulni. Amik egyszerűen rabul ejtenek. Ez a szempár fürkészett most engem, és várta a reakciómat.
Nem akartam megszólalni, hogy ez mégis hogy lehet. Csak Őt akartam, senki mást. Még a tévét sem halottam a szívdobogásom mellett.
Minden megszűnt létezni. Csak Ő, senki más…
Lágyan megsimította az arcomat, és egy kósza tincset a fülem mögé tűrt. A kezét a tarkómra helyezte, míg a másikkal az állam vonalát rajzolta végig.
Észre sem vettem, az alattomosan kicsorduló könnycseppjeimet, amik mostanra már végigértek az arcomon, és az összekulcsolt kezeimen landoltak, amik az ölemben pihentek.
Közelebb húzta az arcomat a sajátjához, majd én átadtam magam neki.
Lehunytam a szememet, s hagytam, hadd történjen, aminek történnie kell.
Ajkait végighúzta az államon, majd apró csókokkal hintette lehunyt szememet, és az arcomat, míg végül eljutott az ajkaimig. Ott időzött egy kicsit, csak lágyan, egy csepp szenvedéllyel.
Végül én nyitottam ki kéjesen a számat.
A nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek, s az én kezem a hajába vándorolt, majd még közelebb vontam magamhoz az arcát. Érezni akartam. Már nem számított semmi. Akartam Őt.
- Akarlak – suttogtam bele a csókunkba.
Jacob mintha meglepődött volna, de aztán ismét visszacsókolt. Kezdett teljesen elmélyülni a csókunk.
A combjaim alá nyúlt, és a dereka köré fonta őket. A fenekemnél fogva emelt fel, s én szorosan a nyakába kapaszkodtam. El nem engedtem volna már egy másodperc erejére sem.
Elindult velem, de előtte kinyomta a tévét. Nem soká meghallottam a nyikorgó lépcsőfokot, majd az egyik kezével elengedett, és becsukott egy ajtót, a szobaajtómat – amit Charlie olyan öt napja rakott vissza.
Lágyan lerakott az ágyamra, és kis időre elváltak tűzforró ajkaink egymástól, s én kinyitottam a szememet. Jake nem volt előttem, éppen kulcsra zárta az ajtómat, majd leült mellém az ágyamra. Én csak csendben az arcát fürkésztem.
- Tényleg akarsz? – suttogta.
- Igen – feleltem elhaló hangon a vágytól, ami tombolt bennem.
- Szeretlek, Bella – simított végig lágyan az arcom vonalán.
- Szeretlek, Jacob – feleltem, és megfogtam a kezét, majd a hasamra tettem.
Ő mellém feküdt, és ajkaival újra az enyémekre tapadt, de én már nem hunytam be a szemeim. Látni, hallani, érezni akartam, minden mértékben.
Az egyik forró keze besurrant a pólóm alá, és a hasamat cirógatta.
Kicsit elbizonytalanodtam, mi lesz, ha nem tetszek majd neki. Nem voltam felkészülve erre, így nem tettem semmi szükséges dolgot, amit ilyenkor esetleg tenni kellett volna. Kicsit megijedtem.
De amikor a szemibe néztem, minden kétségem tovaszállt. Ő volt az, Jacob. Az én farkasom. Szeretett. S én is Őt. Teljes mértékben megbíztam benne.
Eközben ő már feljebb csúsztatta a pólómat, és a hasamat csókolgatta végig. Feltartottam a füleim mellé a két kezem, s engedtem, hogy gyöngéden lehúzza rólam a pólómat. Egy pillanatig egymás szemébe révedtünk, majd az ő szemei lejjebb vándoroltak, a melleimre, s én kicsit zavarba jöttem.
A testem alá nyúlt, s én homorítottam a hátamat, hogy könnyebben hozzáférjen a melltartóm kapcsolójához.
Majd amikor már a melltartóm is a földön landolt, kicsit eltávolodott tőlem, és végigmért. Én pedig elpirultam… Sosem voltam még ilyen „lenge öltözetben” férfi előtt. Azt sem tudtam, hogy tetszek-e neki így is.
- Gyönyörű vagy – suttogta.
Elmosolyodtam.
Felém helyezkedett, de nem nehezedett rám, tartotta magát. Lehajolt a melleimhez, és a kezébe vette őket, mire én az ajkamba haraptam.
Csókokkal hintette be, amitől elkezdtem bizseregni, a testem minden pontjában, de leginkább a lábaim között. Furcsa érzés volt. De nagyon kellemes.
Majd mindkét keze lekalandozott a nadrágomig, és kigombolta azt, majd lehúzta a sliccem, és lassan letolta rólam.
Egy parányi időre visszaszökött a félelmem, de Jacob mosolyától minden megszűnt.
Amikor már csak egy szál bugyi volt rajtam, fordítottam a helyzeten, s én kerültem felülre – bár én ráültem a hasára, nem tartottam magam.
Lejjebb csúsztam, és végigcsókolgattam a meztelen felsőtestét, mire állatias morgások szaladtak ki belőle – tetszett, hogy élvezi. Majd amikor a nadrágjához értem, felnéztem a szemébe – rám mosolygott -, majd kigomboltam, és ledobtam a földre.
Csak most vettem észre, hogy egész sötét van. Nem láttam igazán sok mindent.
Az oldalát simogattam, és beleharaptam a fülcimpájába – nem is tudom, hol olvastam, hogy ez beindítja a pasikat -, mire Jacobból újabb morgás szaladt ki. Mintha egy farkas próbált volna dorombolni.
Elöntött a büszkeség, és a mérhetetlen szeretet, amiért ennyire élvezi, azt, amit vele művelek.
Amikor az ujjammal az ajka körül köröztem, kipattantak csukott szemei, és csibészesen elmosolyodott, s már csak arra lettem figyelmes, hogy én kerültem alulra.
Szenvedélyesebben kezdett el csókolni, s én a hajába túrtam.
A keze a kezdett lejjebb vándorolni, s amikor elérte a bugyim szélét, újra kicsit megijedtem. Mi van, ha meztelenül nem fogok neki tetszeni? Nem kellett volna nem is tudom… bármit csinálnom?! Teljesen kétségbe estem, s csak a szívem kalapálását hallottam egy darabon, majd végre átütött Jake szólongatása is.
- …Bella! Jól vagy? Nem kell megtennünk, ha még nem vagy készen rá – hadarta ijedten.
- Jól vagyok – suttogtam. – Csak…
- Mi van? – simította meg az arcomat. – Mond nyugodtan. Nekem bármit elmondhatsz.
- Csak… - sóhajtottam – attól félek, hogy nem fogok tetszeni neked… ruha nélkül – hadartam gyorsan. Kellemetlenül éreztem magamat, pedig Jacob volt velem, nem más. Jacob, akinek bármit elmondhatok.
- Ne aggódj! – nyugtatott. – Nekem mindig tetszeni fogsz. Ruhában, és ruha nélkül is…
Majd visszacsúsztatta a kezét a hasam alsó fertályára, és egy lágy mozdulattal megszabadított az utolsó textildarabtól, ami rajtam volt. Most éghetett aztán igazán az arcom.
Nem akartam magamat takargatni, de legszívesebben elbújtam volna az ágyam alá, annyira feszélyezve éreztem magam.
- Mondom Bella – szólalt meg, miután mosolyogva gyorsan végignézett rajtam – nekem bárhogyan tetszel!
- Ha te mondod – mosolyodtam el én is.
Megkönnyebbültem – lényegesen. Ezen is túl vagyunk. Így is tetszek neki. Mérhetetlen öröm járta át a testem.
- Te jössz – szólt, és lefeküdt mellém, majd magára húzott.
Kicsit megszeppentem, amikor éreztem, hogy kíván.
Lejjebb csúsztam, és lassan levettem róla az alsógatyáját, majd ledobtam a földre.
Az első dolog, amit elkönyveltem magamban, hogy tényleg kívánt. Ettől nagyon jól éreztem magamat, furcsa mód. Bár lehet, hogy ez természetes, csak még én nem vagyok gyakorlott a témában.
Jake rám mosolygott, majd a hátamra fektetett, és újra felém tornyosult. Ajkai az enyémekre tapadtak. Összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, majd a fejem felé rakta őket.
Furcsa volt érezni, amint a hasamhoz ér a férfiassága. Majdnem elnevettem magam.
De mégsem, mert akkor átjárt az a fenséges, bizsergő érzés, s éreztem, hogy a lábam között valósággal égek. Ilyen a vágy tüze?
A térdeivel kicsit széjjelebb tornászta a lábaimat, majd én is széjjelebb nyitottam őket, és hagytam, hogy belém hatoljon. Kéjes nyögések szakadtak fel belőlem. Éreztem egy röpke fájdalmat, de hamar elmúlt, és átadta helyét az egyre erősebb bizsergésnek, ami szinte eltompította az érzékeimet. Csak azt éreztem, hogy bennem van, és hogy a nyelveink összhangban mozognak együtt.
A kezdetleges, lassú tempót később fokozta, és egyre sűrűbben kaptam a lökéseket – mellyel egyre közelebb kerültem a csúcshoz.
Néha elváltak ajkaink, levegőért. Egyre sűrűbben szakadtak fel belőlem a kéjes nyögések.
A fejem hátrabicsaklott, hagytam, hogy a szájával a melleimet kényeztesse, miközben egyre fokozta a tempót.
Nemsoká már a mámor, a gyönyör tengerében úsztam. Mindenem lüktetett, bizsergett. A kislábujjamról a fülcimpámig.
Végül szerelmem mellkasán nyomott el az édes álom. Jacobbal, akit mindennél jobbal szerettem, s akinek odaadtam magam.
(Nos... egy-két sor? röpke vélemény?)
