30. fejezet

Sziasztok!
Nos, ezen a héten ezt a törimet volt kedvem írni, szóval megcsináltam a 30. fejit is. El sem hiszem, hogy már itt tartunk... Jujj.
Jó olvasást, nem tartalak fel titeket.
De azért pár hozzászólásnak örülnék :)
Puszi! Dórii

30. fejezet

Hívások

A víz alatt csókolózni… elég rossz. Mármint olyan romantikusnak tűnik, de amikor a víz beáramlik a szádba, az már nem olyan klassz.

Szóval pár másodperc múlva feljöttünk a felszínre, s én beletúrtam a vizes hajamba, hogy ne az arcomra tapadjon.

-          Hát ez… - kezdte Jake – szar volt!

Elnevettem magam, és átkaroltam a nyakát.

-          Ja. Azt hittem, élvezetesebb, de… - grimaszoltam egyet. – Csináljuk inkább simán, jó?

-          Oké – mosolygott rám, majd szorosabban vont magához, és forró ajkát az enyémre tapasztotta.

Az ujjaim végigszántottak a hajában, miközben a lábaimmal körülfogtam a derekát.

Az ő egyik keze a tarkómat fogta, a másik pedig engem ölelt át, majd lassan a bikini felsőm megkötőjéig mászott felfelé, és eljátszadozott a masnival.

Végül egy mozdulattal kioldotta, majd lekapta rólam, és ha jól sejtem a fürdőgatyája zsebébe rakta.

-          Hé! – sikítottam nevetve, amint elengedett, s én hirtelen elsüllyedtem, de egy pillanat alatt a felszínen voltam, és felköhögtem a vizet, amit sikeresen lenyeltem.

-          Jól vagy? – termett rögtön ott, és két kezével a derekamat fogva tartott a felszínen.

Nem válaszoltam, csak gyorsan próbáltam elérni a gatyája zsebét, ő viszont hamarabb rájött a trükkömre, és eliszkolt előlem.

-          Gyáva! – kiáltottam utána, majd elkezdtem úszni felé.

-          Lassú!

Végül hagyta, hogy utolérjem, és megpróbáljam lebirkózni.

Mondanom sem kell, meg sem moccant, csak én erőlködtem ott. Mintha egy felhőkarcolót akartam volna pusztakézzel arrább tolni. Reménytelen…

-          Visszaadod?  - álltam le, és előtte kezdtem el egy helyben úszkálni.

-          Győzz meg… - incselkedett, majd elővette a zsebéből, és magasra tartotta a felsőmet.

Gyorsan szétnéztem, de elég messze távolodtunk a parttól, a legközelebbi ember is egy kis pont volt.

Így simán felugrottam, nem zavart, hogy nincs rajtam felső… vagy csak kicsit, de mindössze Jacob látott, ő meg már amúgy is.

-          Mit akarsz? – kérdeztem kicsit kimerülten, néhány sikertelen próbálkozás után. Lehetetlenség több mint két és fél méterre felugranom, amikor a lábam sem ét le.

-          Azt, hogy győzz meg – makacskodott.

Jake feje eltakarta előlem a Napot, de így is hunyorognom kellett rá.

Vajon mivel győzhetném meg? Mivel lehet meggyőzni egy kamasz farkas fiút, hogy adja vissza a bikini felsőmet?

Hirtelen megragadtam a szabad kezét, és oda raktam, ahová minden bizonnyal akarta – a mellemre.

Jacob elismerően bólintott, majd lejjebb engedte a felsőmet.

-          Kezdesz meggyőzni… - mosolygott rám, és a kezével nem engedett el engem.

-          Tudom.

Felkapaszkodtam a nyakába, és elkezdtem csókolni. A másik karja közben egyre lejjebb ereszkedett, mire már azzal a kezével is engem, ölelt, nem törődve azzal, hogy én simán kikaptam a kezéből a felsőmet.

Elégedetten toltam el magam tőle, ő pedig elismerően bólintott.

-          Segítsek? – mutatott a felsőre, amit halálos küzdelmek árán próbáltam visszarakni magamra úgy, ahogy eredetileg volt.

-          Ha megint elveszed, rád uszítom Charlie-t – fenyegetőztem, majd átadtam a felsőmet, és hátat fordítottam neki.

Egyszerűen rám adta, és kellőképp szorosan megkötötte rajtam.

-          Úszunk? – mutattam a horizontra, majd meg sem várva a választ elsiklottam mellette.

Aznap este elég kimerültem álltam be a zuhanyrózsa alá. Hideg vizet folyattam magamra, hogy kicsit felébresszen, ne legyek olyan álmos.

Miközben én még a zuhany alatt ácsorogtam, Jake benyitott, és szólt, hogy kész a vacsi, de megvárnak engem is.

Gyorsan lemostam a hajamról a balzsamot, majd kipattantam, becsavartam a hajam egy törölközőbe, a másikkal pedig felitattam a vizet a bőrömről. Végül belebújtam a pizsamámba, ami egy sortból és egy trikóból állt.

A fürdőszoba ajtaját nyitva hagytam, hadd szellőzzön kicsit ki.

Még egyszer átdörgöltem a törölközőben a hajam, majd egy mozdulattal levettem róla, és az ágyamra hajítottam.

Végigmentem a folyosón, és már éreztem is a csalogató illatokat a konyhából. Hárman együtt kezdtünk el sütni. Én megcsináltam a salátát, és elmentem lefürdeni, Anyu és Jacob viszont megsütötték a húst, míg én áztattam magam.

-          Bon appétit! – rakta le elém a tányért Anyu, miután leültem.

-          Merci – biccentettem mosolyogva.

A vacsora jól sikerült, azt hiszem, régen alábecsültem Anyut. Mégiscsak van valamennyi főzőtudománya. Vagy Jacob volt a mester, és Anyu a kukta? Mindegy.

Jól elbeszélgettünk, bár a beszélgetés tárgya állandóan szegény Jacob volt. Hogy milyen a La Push-ban, hogy megy a suli, vannak-e jó barátok. Korántsem volt olyan súlyos, mint Charlie kihallgatásszerűsége, de azért kicsit furán éreztem magam, holott nem engem kérdezgettek.

Én felvállaltam a mosogatást, míg ők ketten megzuhanyoztak. Még el is törölgettem a tányérokat. Szerettem volna valahogy meghálálni, amiért itt nyaralhatunk Anyunál. Persze mindig mondja, hogy otthon vagyok, semmit sem kell meghálálni, de azért mégis… Az otthonom ott van, Charlie-val, Forksban.

Később jó éjt kívántam Anyának, ő pedig adott egy cuppanós puszit nekem.

Jacob már az ágyban terpeszkedett, egy szál alsóban. A vékony takarót lerúgta magáról. Csak arra várt, hogy én is befészkeljem magam mellé.

-          Fogat mosok, mindjárt jövök – mondtam, és a fürdőszobába indultam.

Alig tíz perc múlva visszatértem felfrissült lehelettel, bár nagyon álmosan.

Jake megpaskolta maga mellett az ágyat, mire én mosolyogva fészkeltem be magamat az oldalához.

Elkezdte cirógatni a hátam, de én megráztam a fejem.

-          Itt van a szomszéd szobában Renée! – szóltam rá fojtott hangon. – És amúgy… - ásítottam – hulla fáradt vagyok.

-          Oké – hagyta rám, és a hangjában sem hallottam semmi jelét sértődöttségnek. – Jó éjt, Bella.

-          Jó éjt, Jake – mormogtam, majd le is ragadtak szemeim.

Másnap Jacobbal egész délelőtt az ágyban döglődtünk, képtelenek lettünk volna kimozdulni… - na, jó, én elmentem gyorsan fogat mosni, de az három perc volt, és közben leültem a vécére, hogy ne kelljen állnom.

Kiskifli-nagykifli pózban befeküdtünk, és hallgattuk a kinti zajokat, vagy beszélgettünk. Takaróra nem volt szükség, hisz Jake valóságos fűtőtest volt mellettem, az amúgy is átlag hőmérsékletű szobában. Mit meg nem adnék azért, hogy Forksban ne tonnás takarókkal kelljen takaróznom, nehogy megfagyjon az egyik lábujjam.

Itt bezzeg jó meleg volt. Imádtam.

Még este leforgolódtam magamról a sortomat, így bugyiban keltem.

Délután Renée elvitt minket a városba, szétnézni. Voltunk két múzeumba, és bejártunk két parkot, mire Jacobnak találtunk vattacukrot. Meg volt őrülve érte. Bár szerintem a kék jobb választás lett volna, mint a rózsaszín, de ő azt akart, szóval nem szóltam bele. Gyermeteg lélek.

Majd a „szuvenír soron” kötöttünk ki, így ott elnézelődtünk egy darabon.

Meleg volt, de Jake nagyon jól takarta sokszor a Napot, hogy ne süssön a szemembe. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy kerestem az árnyékát. Hiába csak a fürdőruhára vettem fel egy lenge trikót, és egy sortot, néha majd’ meg gyulladtam. Nagyon hozzászoktam már Forksban a hűvös időhöz, szükségem volt egy kicsi időre, hogy visszaálljak.

Charlie-nak mindenképp venni szerettem volna valamit, de egyszerűen nem mertem semmit. Bennem volt a félsz, hogy talán nem tetszik majd neki, és csak udvariasságból fog örülni.

-          Este van kedvetek egy mozihoz? Utána meg valami utcabál szerűség lesz, arra is elmehetnénk – szólalt meg Anyu, az arcára terített törölköző alól, amivel az arcát védte a kellemes, meleg sugaraktól.

-          Én benne vagyok – felelt Jake mellőlem. Elterült a törölközőjén. A vízcseppek hívogatóan folytak végig kockás hasán. A haja tele volt homokszemcsékkel, így odanyúltam, és összeborzoltam. – Pff… hé! – szólt rám, amikor a szájába is belement.

-          Bocs – vigyorogtam, majd én is elfeküdtem kettejük között.

Becsuktam a szemem, és egyszerűen élveztem, amint a bőröm a Nap sugarait csak úgy szippantja magába. De persze sosem barnultam le – sajnos. Mindig is irigyeltem azokat a lányokat, akik kellemes barna bőrrel flangálhatnak. Mint egy ínycsiklandó cappuccino.  Én bezzeg akármennyit lehetek a napon, soha az életbe nem fog meglátszani a hófehér bőrömön. Esetleg, ha leégek – amiben volt párszor részem.

Jake a hasára átfordult, felém fordította a fejét, és megfogta a kezem. Öt perc múlva már halkan szuszogott.

-          Mit vegyek fel? – nyitottam ki a szekrényem, és kérdőn néztem Anyára.

-          Amit csak akarsz – rántotta meg a vállát.

-          De mégis mit szoktak felvenni egy utcabálra? – makacskodtam.

-          Olyat vegyél fel, amibe jól érzed magad – felelte, majd kiment a szobámból, egy pimasz mosollyal az arcán. Hát élvezi, hogy kétségbe vagyok esve? Hurrá.

Végül felpróbáltam az egész ruhatárat – azt a nem sokat, amit vettünk tegnap.

Végül, szenvedések árán sikerült eldöntenem, hogy mibe megyek. Magamra húztam azt az egy szem fehér szoknyát, amit Anyu annyira rám erőltetett – nadrágpárti vagyok, szóval… Meg még felvettem egy vékony, lila trikót, és kész voltam.

Jake természetesen rövidgatyába volt és fehér atlétában volt, nem igazán bajlódott sokáig, mint én.

Beültünk a vörös színű, párnázott székekre. És ültem középen, Anyu a bal oldalamon, Jacob a jobbon. Az én ölembe volt az extra nagy popcorn, aminek a negyedét Jake öt perc alatt benyomta. Nem is értem, hová tűnik az a sok étel.

Nemsokára lekapcsoltak minden világítást, és még öt perc reklám után elkezdődött a film.

Vígjáték volt, szóval elszórakoztam rajta annak ellenére, hogy annyira nem vagyok nagy filmes. Jake végig fogta a kezem – bár én így bal kézzel elég ügyetlenül ettem.

Miután elhagytuk a mozit, Anya már teljesen fel volt pörögve. Azt mondta, legalább három hónapja nem volt utcabálon, és már annyira hiányzott neki.

Így hát futólépésben követtük őt – vagyis csak én, Jacob mindössze nyugisan sétált hosszú lábain.

Két sarokkal arrább már élénken hallottuk a zenét, és a tömeg moraját. S még pár sarok futólépés után meg is pillantottuk a kavalkádot.

Mindenki színes, lenge ruhákban táncolt az utca közepén. A járdát a különféle árusok hada foglalta el. A levegő hirtelen emelkedett még három fokot. Forkshoz képest igazi szauna volt ez.

Anya gyorsan megragadta a kezem.

-          Itt egy kulcs. Ha akartok, hazamehettek. Én meg találkozok, Tommal nem baj?

-          Ö – nyögtem, miután átvettem a pótkulcsot Anyától. – Oké. Miféle Tom?

-          Brazilféle Tom – vigyorgott rám, majd nyomott egy cuppanós puszit megdöbbent arcomra, és bevetette magát a tömegbe.

Jake mellém lépett, majd meglengette lapát nagyságú kezét az arcom előtt, mire magamhoz tértem.

-          Renée? – kérdezte.

-          Valami Brazil pasival találkozik. Tom… - nyögtem, majd elnevettem magam. – Tudhattam volna, hogy ezért akart idejönni! Tipikus Anya.

-          Nem nagy gond… - vigyorodott el. – Ugyanis nekünk is randik van.

Visszamosolyogtam rá, majd megragadtam a kezét.

Már tizenegy óra lehetett, mire végigjártuk az árusokat, és eljutottunk az egész bálozó utcasor végére. Magunk mögött hagytuk a zajongó, vidám tömeget, és végre kaptunk normálisan levegőt.

-          Nem akartál volna táncolni?

-          Én?! – álltam meg, és nagy szemeket meresztettem rá.

-          Jó, oké, nem volt komoly – nevetett.

Már azt hittem, nem ismer. Én és a tánc…?! Mintha egy pingvin akarna repülni. Képtelenség.

Persze Jake nem hagyta ki, miközben végigjöttünk, hogy legalább a fenekét ne rázná meg. Ő is kicsit bepörgött.

-          Lemenjünk a partra? – bökött fejével előre, de én megráztam a fejemet, és felemeltem a kulcsot.

-          Jobb ötletem van – vigyorogtam rá komiszan, majd elkezdtem a hazafelé vezető úton menni, meg sem várva Jacob reakcióját. Úgyis tízszer olyan gyorsan halad, min t én.

Két perc után viszont elbizonytalanodtam, hogy miért nem ért még mellém. Hátranéztem, de akkor hirtelen felkapott a vállára.

Sikkantottam egyet ijedtemben. Annyira halkan lépkedett, hogy esélyem sem lett volna észrevenni. Talán, ha olyan szuperszonikus hallásom lenne, vagy valami. Jake olyan, mint egy macska… vagyis igazából farkas, de nem baj.

-          Most így fogsz hazáig cipelni? – kérdeztem,, miközben a derekára könyököltem, hogy megtámasszam a fejemet.

-          Ja – nevetett fel.

-          De biztos, hogy Renée nem fog hazajönne? – aggodalmaskodott még mindig. Pedig nem ezt vártam volna. Azt hittem, örülni fog, hogy végre megkaphatja a szülinapi ajándékát, és esze ágában sem lesz Anya miatt parázni. Aki pedig úgysem fog hazajönni, hisz tudja, mit csinálunk… vagyis csinálnánk, ha Jake végre befogná.

-          Csitt – sziszegtem, majd kibújtam a lábujjas papucsomból, és Jacobot az atlétájánál fogva megragadtam. – Anyának van esze. Hajnalig mesze elkerüli a házat, hidd el.

-          Hát jó – bólintott, majd a térdhajlatom alá nyúlt, és a karjába kapott.

Szépen fogalmazva is berontottunk a szobámba, majd le is döntött az ágyra, s felém magasodott.

-          Ugye tudod, hogy ezért engem meg is büntethetnének?

-          Ha? – kérdezett vissza.

-          Kiskorú vagy – kuncogtam.

-          Ajjaj – dörmögte.

-          Majd vigyázunk…

-          Oké – nevetett, és újból elkezdett csókolni.

Jacob még egy puszit nyomott felhevült arcomra, majd a földről felvette a vékonyka takarót, és rám terítette. Félig már aludtam, de még éreztem, ahogy átfogja a derekamat, és jó éjt kíván.

Átfordultam álmosan a másik oldalamra. A csukott szememmel is láttam, hogy besüt a nap az ablakon. De sehogy sem sikerült rávennem magam, hogy kinyissam a szemem. Inkább még tettettem, hogy alszok.

-          Hófehérke – suttogta nekem, s én muszáj voltam szólni.

-          Az Csipkerózsika volt.

-          Ja. Nem baj – nevetett. – Nemsoká dél lesz. Vagy ma van az „egész nap ágyban” nap? – kérdezte, majd lerántotta rólam a takarót. Csak egy bugyi volt rajtam, így kivettem a fejem alól a párnát, és azzal próbáltam betakarózni.

-          Aham – dünnyögtem.

-          Így kimerültél?

Szinte láttam magam előtt, hogy öntelten mosolyog, így kitapogattam a vállát, mintha meg akarnám simítani, majd nekivágtam a párnámat.

Eltaláltam, mert a következő nevetése már a párna mögül jött, ami tompította azt.

-          Csak még egy… picit – ásítottam, és a másik oldalamra fordultam.

-          Oké, mondta mosolygós hangon.

Azt hittem, elmegy, de ő inkább befeküdt mellém.

-          Anyu? – kérdeztem.

-          Elment valahová.

-          Mikor?

-          Egy órája – felelte.

Erőt vettem magamon, megdörzsöltem kicsit a szemem, hogy élénküljön, majd kinyitottam, és Jake felé fordultam. A feje eltakarta előlem a Napot, így olyan volt, mintha egy arany glória ragyogott volna mögötte. Fekete haja rendezetlenül állt, teljesen elaludta. A jobb oldalán lapos volt, a másikon viszont felborzolódott. Beletúrtam a hajába, és kicsit elrendeztem.

-          Hetente tarthatnánk szülinapokat – gondolkodott hangosan.

-          Telhetetlen vagy – nevettem fel, majd nyomtam egy puszit a meztelen mellkasára. – Egy kicsit felfrissülök, jó?

-          Oké. Én maradok – mondta, majd miután én kótyagosan kimásztam az ágyból, ő szétterpeszkedett, elfoglalva minden helyet.

A fürdőszobában elvégeztem a mindennapos teendőimet, majd meglátva a pizsamámat felkaptam magamra.

Jacob és én összedobtunk egy könnyű kis ebédet, hogy mire Anya hazaér, már készen is legyen.

Épp átfordítottam a salátát, amikor megcsörrent a telefonom.

-          Menj, boldogulok egyedül.

-          Oké.

Beszaladtam a szobámba, és felvettem az asztalomon heverő telefonomat.

-          Igen?

-          Szia Bells – köszönt Charlie.

-          Szia, Apu! Mi újság van otthon? – érdeklődtem, miközben fel alá járkáltam.

-          Itt semmi különös. Milyen Jacksonville? Hogy van anyád?

-          Itt jó meleg van – mosolyogtam. – Anyu is jól van. Tegnap voltunk moziban, meg utcabálon.

-          Aha – dünnyögte.

Telefonon még nehezebb volt Charlie-val beszélni, mint élőben.

-          Vigyázzatok magatokra, jó?

-          Persze.

-          Várlak haza… Szia, Bella – köszönt el.

-          Szia, Apu – motyogtam, majd letettem.

Visszamentem a konyhába, ahol Jacob sürgött-forgott.

-          Charlie? – kérdezte.

-          Aha.

-          Mondtad neki, hogy leharapta a lábamat egy cápa? – viccelődött, mire én csak fejcsóválva visszatértem a salátához.

Pár perc múlva Jake átfogta a derekam, és ringatózni kezdett velem.

Már épp kezdtem volna elkapni a pofon egyszerű ritmust – jobbra, balra, jobbra, balra -, amikor megint megcsörrent a telefonom.

-          Mi van már? – dörmögött Jake. – Most én veszem fel!

-          De az enyém… - próbáltam ellenkezni, viszont ő ezt eleresztette a füle mellett, és a szobánk felé ment.

Én is utána siettem. Kíváncsi voltam, hogy mégis ki hívogat már megint? Charlie-t megértettem, de ki van még?

-          Igen? – szólt bele Jacob, amolyan „mi a francot akarsz?” hangon. – Adom – nyomta a kezembe a készüléket, mire én homlokráncolva a fülemhez emeltem.

-          Ki beszél?

-          Bella! – Alice volt. A hangja kétségbeesést tükrözött.

-          Alice, mi a baj? – sürgettem, és idegesen járkálni kezdtem.

-          Bella! Tűnjetek el onnan! Még ma! A számládra utaltam át pénzt, vegyetek Renée-nek repülőjegyet valahova! – utasított.

-          Miért? Mi van, Alice? – értetlenkedtem, de azért már elkezdtem mutatni Jacobnak, hogy pakoljon be. Bár ő biztosan hallotta a beszélgetésünket, hisz sokkal jobb a füle, mint ez enyém.

-          A Volturi. Kiszagoltak titeket. Elrejtettek előlem mindent. Beépített embereik voltak… Úgy sajnálom, Bella.

A torkomon akadt a lélegzet, s megkövült tekintettel néztem Jacobra, aki szintén sokkolódott.

29. fejezet

 Sziasztok kedves olvasóim!

Tudom, hogy kerek egy hónapja frisseltem, és ezért bocsánattal is tartozom, de az iskola eléggé leköt, ráadásul - mit ne mondjak, megint van valami bibi a gépemmel. De hagyjuk a kifogásokat.

Ha szeretitek a történetet, és kíváncsiak vagytok rá, úgyis jöttök, és elolvassátok, ha nem, akkor meg nem. Előre köszönöm azoknak, akik elolvassák, továbbá nagy cuppanós puszi jár azoknak, akik szavaznak ott alul a tetszik, nem tetszik, bla, bla, bla izékre. És egy csontropogtató ölelés azoknak, akik kommentelnek. Ez burkolt célzás volt arra, hogy lécci komizzatok! :P

Szeretlek titeket!

Dórii

29. fejezet – Éjféli találka

Olyan hosszúnak tűnt számomra az a pár másodperc, hogy megijedtem, nem-e érkezek a földre, és töröm el a csontjaim – mint életemben nem kevésszer tettem, csak nem ilyen magasságból.

Sikítani nem mertem, mert biztosan felkeltettem volna az egész utcát. De azért magamban visítottam.

Végül puhán érkeztem a forró karok melegébe, majd farkasom magához szorított, és egy puszit nyomott a homlokomra.

-          Mondtam, hogy elkaplak – suttogta, majd a karjában velem elindult.

-          Bíztam benne… Nem teszel le?

-          Menekülsz? – nevetett fel.

-          Előled soha.

A karommal átfogtam a nyakát, és a fejemet a mellkasára döntöttem.

Annyira jól esett a teste melege, ahogy engem is átjárt. Legszívesebben mindenhová a karjaiban mentem volna. Bár ez talán önzőség.

Jacobé akartam lenni, örökre. Tudom, hogy nem birtokolhatjuk egymást, nem vagyunk a középkorban, ahol a férfiak tárgyként kezelték, magukénak tekintették a nőket, de én szívesen lettem volna Jacobé. És én is szívesen birtokoltam volna őt.

-          Ha vége lesz ennek az egésznek… - kezdtem, egy hirtelen ötlettől vezényelve -, szökjünk meg. Csak mi ketten.

-          Ez komoly? Lógjunk a suliból, meg minden? – vonta össze bozontos szemöldökét.

-          A tavaszi szünetben is elmehetnénk. Akár meglátogathatnánk Anyát Floridában. Nem muszáj a szökést a valódi értelmében venni. Inkább kiruccanás, vagy nyaralás, jó?

-          Ez már bellásabb – mosolygott. Igaz. Nem az én műfajom a szökés. Elég volt egyszer, még tavaly tavasszal. Annak sem lett jó vége. Anyu pedig amúgy is hiányzik, és a napfény is, szóval Florida a legmegfelelőbb hely a kiruccanásra.

-          Mit szólsz? – kérdeztem végül.

-          Nekem tetszene, de hogy őszinte legyek – sóhajtott egy nagyot -, nekem nincs pénzem repülőjegyre. Még buszjegyre sincs – nevetett fel kínosan.

Ekkor villant valami az agyamban.

Hisz nekem volt két jegyem Floridába!

Még Carlisle-tól és Esme-től kaptam a születésnapomra. Igaz, ők a kísérőjegyet minden bizonnyal akkor Edwardnak szánták, de szerintem Jacobnál jobb helye lesz a mostani állapotokhoz mérve.

-          Nekem van két jegyem – szólaltam meg boldogan. – Boldog Szülinapot Jacob! – Talán nem kellett volna ilyen hangosan és lelkesen felköszöntenem a farkasomat a nap utolsó órájában, de nem voltam hajlandó visszafogni magam. Meglett az ajándék.

Jacob megállt, és mosolyogva csóválta a fejt. Én pedig gondolkodás nélkül megcsókoltam.

Nagyon sanszos volt, hogy lekéstük a megbeszélt találkozót, de mindkettőnket hidegen hagyott. A csókolózás sokkal élvezetesebbnek bizonyult egy természetfelettiekkel való összecsapás megtárgyalásánál. Számomra legalábbis mindenképpen.

-          Hagyjuk a hülye tárgyalást – motyogta Jake egy levegővétel közben, mire én kicsit eltoltam magamtól.

-          Mi? Ezért ugrottam ki az ablakomból?

-          Jobb ötletem van… és szülinapos vagyok. – Huncut mosoly villant át az arcán. Tudtam, mire gondol.  Hogy ne tudtam volna?

-          Apa otthon van, és gondolom a tiéd is, szóval…

-          Kár – húzta el a száját, amire én apró puszikat nyomkodtam, míg végül újra csak csókolóztunk. – De bepótoljuk, ugye? – Újból olyan kisfiúsan nézett rám, és én mosolyogva bólintottam. Hogy tudtam volna neki ellenállni?

Miután már ritkábban lakott területhez értünk, Jacob letett, majd a kezembe nyomta a levetett ruháit, és átváltozott.  Örültem igazából, hogy teljesen megbízott bennem – ezt bizonyította az, hogy éjfélkor a város szélén levetkőzött előttem, bár én szemérmesen inkább a fákat néztem.

Átváltozott farkassá, én pedig felszálltam a hátára, egyik kezemmel a ruháit fogtam, a másikkal pedig kapaszkodtam belé. Nem is futott annyira, gondolom félt, hogy esetleg elhagy útközben.

Öt perc alatt viszont odaértünk a megbeszélt találkahelyre, ahol a többiek már vártak ránk.

Cullenék úgy néztem ki az éjszakában, mint egy félkört formáló oszlopsor görög Adoniszokról is Istennőkről.

A farkasok közül Sam volt emberi alakban, mögötte a többiek farkasként sorakoztak, ugrásra minden pillanatban készen.

-          Bocsánat, a késésért – suttogtam, de a csöndes éjszakában mindenki hallhatta.

Miután leszálltam farkasom hátáról, az intett a fejével, én pedig a szájába adtam a ruháit, és az összekötött cipőfűzőinél fogva a cipőjét.

Zavartan vártam, hogy Jacob visszatérjen a fák közül. Elég furcsán éreztem magamat egyedül, két, egymás ellen elméletileg harcban álló faj közt törékeny halandóként.

Viszont egy perc múlva Jacob már ott termett mellettem, megfogta a kezem, és a farkasok felé húzott. Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam mellette.

Úgy tébolyogtam az iskolában, mint egy élőholt, akinek nemsoká összecsuklanak a lábai.

Nem volt a legmegfelelőbb ötlet az, hogy ott akartam lenni minden megbeszélésen. Edward is odaszólt párszor Jacobnak, hogy mégis miért engedi meg ezt nekem. Vigyáznia kéne rám. Edward mondja? Ez azért fájt.

 Alice szerint a Volturi egyelőre csúsztatta az időpontot, egy orosz vámpír klán miatt, akik Moszkva környékén kezdtek garázdálkodni. Kaptunk egy kis haladékot.

A délelőttöt átvészeltem több tucat ásítással, majd mikor kiléptem az épületből fájdalmasan felnyögtem. Charlie megkért, hogy menjek el a boltba, és vegyek pár dolgot. Nekem is a fejembe volt, csak én nem épp arra a napra terveztem, amikor megint kómás vagyok, az előző esti ébrenléttől. De nem akartam, hogy Charlie bármit is sejtsen. Ha megtudja, hogy esténként kijárok, még berácsozza az ablakom.

Jacob valószínű fel tudná feszíteni, de lehet, hogy túl nagy zajt csapna.

Szóval minden héten két éjszaka a mélybe vetettem magam, és farkasom karjai közé érkeztem. Ez volt a dolgok egyszerű része. A visszajutás már bonyolultabb volt…

Jake először fel akart rakni a fára, de utána meggondolta magát, mert az számomra túl veszélyes – és egyet kellett, hogy értsek vele.

Végül az lett, hogy a két méter magas farkasom a nyakába vett, majd a fenekemnél fogva támogatott addig, amíg el nem értem az ablakpárkányomat. Gondolom ő jobban élvezte a tapizást, mint én azt, hogy fel kellett állnom a vállán. Belegondolni is abszurd, hogy én, Bella Swan, bejutottam a szobámba. Lehet, hogy hegymászó leszek?

Szóval elmentem bevásárolni, majd hazakocsikáztam, és bepakoltam mindent a konyhába. Miután szépen elraktam őket felmentem a szobámba, és úgy véltem, pihenek egy kicsit. Csak egy kicsit…

-          Bella! Bella, kelj fel! Kész van a házid? – rázogatott idétlenül Charlie, mire rámorogtam, és egy ásítás mellett kinyitottam a szemeimet.

-          Hm?

-          Bella, nyolc óra van – tájékoztatott. Este nyolc? De hát az előbb még fél négy múlt pár perccel, nem? Ó, jaj, nekem!

-          Elszundítottam… - jelentettem ki a nyilvánvalót.

-          Fürödj le, csináld meg a házid. Én meg rendelek két pizzát, jó?

-          Oké – dünnyögtem. Charlie megveregette a vállam, majd kiment a szobámból, mire én újból visszafeküdtem. A fejemre húztam a takarót, elszámoltam tízig, majd kipattantam – ami nem tűnt jó dolognak, mert elkezdtem szédelegni, és elestem a táskámban.

Vettem a hűs zuhanyt, hogy kicsit felébresszen. Némileg hatott, de azért még nagyon álmos voltam.

Pizsamában ültem le az ágyamra, és vettem magamhoz a házit.

Fél tízkor bekaptam a pizza maradékát – azt a kis szélt, amit még nem ettem meg.

-          Jó éjt, apa – mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, és felmentem a fürdőszobába a fogat mosni, végül pedig visszadőltem az ágyamba, és rögvest elnyomott az álom.

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap

Megcsörrent a mobilom, én pedig kikaptam a zsebemből, és felvettem.

-          Igen?

-          Mit is pakoljak be? – kérdezte Jacob a túloldalról, ezen a héten olyan ezeregyedszerre.

-          Hozz egy rakat rövidgatyát, atlétát meg pólót. Ja, és fürdőgatyát… nem megyünk nudista partra.

-          Oké. Akkor holnap délután egykor ott vagyok előttetek. Szia, Bella…

-          Ne, várj! Nem egykor! Egy óra tizenötkor megy a gép! Legyél nálunk fél egyre! – hadartam, mielőtt letette volna.

-          Igenis – felelete, s szinte láttam, hogy szalutál.

-          Szia Jake – köszöntem el mosolyogva.

-          Szeretlek – azzal letette.

Edward pár nappal ezelőtt örömmel nyugtázta, hogy felhasználom a repülőjegyeimet. Még megjegyzést sem tett, amiért Jacobbal megyek. Azt hiszem, kezdett hozzászokni a helyzethez.

Charlie is örült, hogy kimozdulok, bár annak kevésbé, hogy Jacobot is viszem magammal. De hát már így is úgyis tud róla, hogy lefeküdtünk egymással. És még be kell pótolnunk a születésnapját is, szóval remélem, Anya nem akar állandóan a nyakamban lenni.

Lementem a lépcsőn, és egyenesen apámba futottam bele.

-          Bepakoltál már? – kérdezte.

-          Még a mosógépben van pár cuccom, de igen. – Abban a pillanatban hallottam is, hogy a mosógép végzett a munkával. – Ki tudnál teregetni? Odaég a kaja és…

-          Oké, megcsinálom – bólintott, és a mosókonyha felé indult.

Én átfordítottam a húsokat és megkavargattam a krumplit, majd elővettem a szűrőt. Épp kesztyűs kézzel fogtam az edényt, és öntöttem a forró tartalmát a szűrőbe, mikor Charlie felkiáltott.

-          Bella!

-          Megyek apa!  - ledobtam az edényt, és már rohantam is. - Jól vagy, nem sérültél meg? – De már láttam is, hogy semmiféle baleset nem érte. Mindössze összeráncolt szemöldökkel meredt a… az új bugyimra.

-           Ez meg mi?! – mutatott az apró textildarabra. Na, jó, volt annál kisebb bugyi is a boltban, de azt nem mertem bevállalni. Így is ritkán hordok tangát – vagyis soha -, szóval nekem ez a kis fekete bugyi is nagy szó.

-          Öö… - kikaptam a kezéből. – Biztos összement…

-          Mióta hordasz te tangát? Ráadásul ilyen csipkéset?

Elvörösödtem, és beharaptam az alsó ajkam.

-          Én nem szoktam… csak, izé – magyarázkodtam teljesen feleslegesen. Charlie pontosan tudta, mit akarok azzal a bugyival – ó, és a hozzá járó push up melltartót még nem is látta… Én csak kedveskedni akartam Jacobnak.

Charlie felállt, és komolyan nézett a szemembe.

Kedvem lett volna bebújni a mosógépbe a tekintete elől, de oda sajnos sehogy sem fértem volna be.

-          Bella… én felfogtam, hogy ti – habozott, láthatólag a szavakat kereste, arra, hogy mi Jacobbal szoktunk szexelni. – Csak védekezzetek, jó?

-          Persze – bólintottam, és visszasiettem a konyhába.

A vacsora közben is kellemetlenül éreztem magam. Kellett nekem megkérni, hogy teregessen ki. Eszembe kellett volna jutnia annak a bugyinak. Ajj…

Charlie is feszengett, így az este további részében nem is szóltunk egymáshoz, csak később jó éjszakát kívántunk, és ennyi.

-          Szia, apu – mosolyogtam rá, és adtam neki egy ügyetlen ölelést. – Vigyázz magadra.

-          Mindig vigyázok – biccentett. Jól tartotta magát, de láttam a szemébe, hogy mégis nehezére esik elengedni. Hisz egy teljes éve nem voltunk távol egymástól két napnál tovább. Most meg egy hétre utazom el az ország másik felébe.

-          Charlie – nyújtott kezet Jacob mellettem.

-          Vigyázz a lányomra – mondta, majd kezet ráztak.

Addig integettem, ameddig csak láttam.

Becsekkoltuk a jegyeinket, majd fel is szállhattunk a gépre. Beültünk egymás mellé – Jacob átengedte nekem az ablak felőli ülést -, és beszélgetni kezdtünk.

-          Anyu! – rohantam otthagyva Jacobot a bőröndjeinkkel. Anya karjai közé vetettem magamat, és szorosan öleltük egymást.

-          Bella – motyogta a hajamba. – Jaj, de hiányoztál már!

Eltartott magától, és egy kósza tincset a fülem mögé tűrt. Eszembe jutott, hogy festhet a hajam. Az út felét végigaludtam Jacob vállán, szóval a szénaboglya és az oroszlánsörény között kellett keresgélnem.

-          Te is nekem.

Elmosolyodtam, majd visszafordultam, az idő közben hozzánk érkezett Jacobhoz.

-          Szia, Renée – mosolygott rá Anyura, majd megölelte. Örültem, hogy ilyen jóban vannak.

-          Jacob… de megnőttél – jegyezte meg Anyu, mire én beharaptam az alsó ajkam.

Vajon tudja? De hisz ha Charlieban is vannak farkas gének. Csak tudta, hogy egy vérfarkashoz ment hozzá, nem? Bár azt nem tudom, hogy Charlie változott-e át valaha.

Arról nem mesélt.

-          Azért egy fenyő még simán leköröz – viccelte el Jake, de amikor egy futó pillanatra rám nézett, láttam a szemében az idegességet. Amikor Anyu utoljára látta Jacobot, még nem volt ennyire magas, és ennyire izmos. Persze már akkor is lassan két méter volt, de most egy centivel túllőtte azt. Az izmai pedig… hát, arról ne beszéljünk…

-          Gyertek csak. Gondolom, fáradtak vagytok, nincs messze a ház.

Karjával intett, mi pedig követtük őt a parkoló felé, ahol beszálltunk az autóba, és hátra beraktuk azt a két bőröndöt. – Bella, még nem is láttad a házat – jutott hirtelen eszébe.

-          Tényleg – bólogattam.

-          Van külön fürdőszobád – vigyorgott rám a vezető ülésről.

-          Szuper!

Negyed óra múlva már le is parkoltunk egy kellemes, barackszínű ház elé.

Az ajtó az előszobába nyílt, ami kicsit tágasabb volt, mint otthon Charlie-é. A jobboldali falon fogas csüngött, alatta pedig egy cipős szekrény. A másik oldalon egy tükör volt felfüggesztve a falra. Meg is néztem magam benne. Azt hiszem, a szénaboglya nyert…

Az előszobából egy nagy, tágas amerikai-konyha nyílt. Rögtön megláttam, a szalvétatartóba gyömöszölt számlákat, és odasiettem ellenőrizni őket.

-          Á-á! – kapta ki a kezemből őket Anyu. – Mi vagy te, adóellenőr? Nyaralni jöttél szívem, hagyd azokat a hülye számlákat!

-          Oké - mosolyodtam el. – Úgy látom… felnőttél. – Pimaszul vigyorogtam rá.

-          Te meg kamaszodni kezdesz kisasszony! – Rábökött az orromra. – Na, gyertek, megmutatom a szobátokat.

Követtük egy pici folyosóra, ahonnan három ajtó nyílt, és Anyu sorban mutogatta őket.

-          Az én szobám… a nagy fürdő… és a tiétek. Ugye ellesztek együtt? Áh, hülyeségeket kérdezek – mosolyt villantott Jacobra, majd tapsolt kettőt, és a konyha felé szökkent. – Csinálok reggelit, jó? Ti meg pakoljatok ki, vagy fürödjetek meg, vagy valami – behessegetett minket a szobába, és ránk csukta az ajtót.

Először szétnéztem a szobámban – vagy a szobánkban.

Egy óriási ablak volt az ajtóval szemben levő falon, ami a hátsóudvarra nézett. A falak krémszínűre voltak festve, így az egész olyan világos lett annak ellenére, hogy az ágytakaróm sötétlila volt – ó, és franciaágy. Volt még ott két nagy, világos szekrény, egy íróasztal, és egy-egy éjjeliszekrény. Valamint az íróasztal mellett egy ajtó nyílt. Belestem a fürdőszobába. Pici volt, de mégis csak az enyém!

Jacob közben elnyúlt az ágyamon.

Én mosolyogva befeküdtem mellé, és szorosan odavackoltam magam az oldalához.

-          Imádom – suttogtam.

-          Renée nagyon lelkes – nevetett halkan. – Én lezuhanyozok, jó? Addig pakolj ki.

-          Oké.

Felállt mellőlem, kievett egy gatyát meg egy atlétát a bőröndjéből, és becsukta maga mögött a fürdő ajtaját.

Én nem sokkal ezután kicipzáraztam a saját bőröndömet, és kipakoltam belőle a nyári cuccaimat – amik még a Forksba költözésem előttről maradtak meg. Bár nem voltam benne biztos, hogy azok a sortok még rám jönnek, köszönhetően az új étkezésrendemnek, vagyis együnk, amikor és amire éhesek vagyunk.

Gyorsan le is vettem a gatyám, és megpróbáltam belebújni egy sortomba, de nem igen akart rám jönni.

-          Basszus – sziszegtem.

A pólómat minden esetre trikóra cseréltem, és felvettem azt az egy szem halászgatyát, amibe sikerült belegyömöszölnöm magam.

Mivel Jacob még mindig zuhanyozott, kimentem a konyhába.

-          Kihíztam a nyári gönceim – nevettem el magam.

-          Nem baj kicsim, veszünk újakat.

-          De mindent kihíztam ezen kívül! – mutattam az ocsmány halászgatyára.

-          Nem vagy kövér, nyugalom! Csak normál testalkatod lett. Ez pedig könnyen átalakítható – bökött a gatyámra, majd elővett egy ollót, és a beleegyezésem nélkül elkezdte rövidgatyává alakítani.

-          Oh, köszi – mosolyogtam.

A reggelivel elteltünk, Anyu kitett magáért főzés terén.

A délelőttöt Jacob alvással töltötte, mert ő egy szemhunyásnyit sem pihent a repülőn, ugyanis alig fért el az ülésén. Mi pedig Anyuval vásárlókörútra indultunk, hogy beszerezzünk pár új, nyári cuccot.

Végül három szatyorral, és egy megfogyatkozott bankkártyával tértünk vissza délben.

Átvettem a szerelésem egy egyszerű ruhára, amit derékban összehúztak, és a combom közepéig ért – na, még jó hogy az egész lábamat leborotváltam. Alá pedig felvettem az új bikinimet.

Majd együtt lementünk a partra. Jacobon csak egy fürdőgatya volt, anyu pedig hasonlóan, mint én.

Örömmel szívtam magamba a napsugarakat. Nem is emlékeztem, mikor voltam utoljára ilyen tűző napon. Még a napszemüvegemet is fel kellett vennem, hogy ne vakítson a szemembe a Nap.

A parton leterítettük a homokba a törölközőinket, majd Anyu lefeküdt napozni, mi pedig leültünk a törölközőinkre.

-          Bekenlek naptejjel, oké? Nehogy odaégj nekem – nevetett, majd elővette a naptejes tubust a táskából. – Vedd le a ruhát.

-          Igenis, Mr. Black – mosolyogtam rá, majd kibújtam a ruhámból.

Jacob előtt nem éreztem, hogy szégyenlősködnöm kéne. Hisz már lefeküdtem vele, kétszer is. Az, hogy lát bikiniben, ahhoz képest piskóta.

Bekente a hátamat, majd a vállamat, a nyakamat és a dekoltázsomat. Végül az arcomat kenegette, és nyomott egy puszit a számra – az egyetlen pontra, ami nem volt csupa naptej.

-          Jössz úszni? – állt fel, és pedig bólintottam. Kezébe helyeztem az enyém, ő pedig felhúzott a törölközőről. – Majd jövünk Renée, de nehogy elcsábítson valami forróvérű gimnazista – nevetett, mire Anya felkönyökölt, és rágrimaszolt Jacobra.

-          Vigyázz Jacob, mert még elvisz egy hullám.

Nevetve sétáltunk végig a forró homokon, és megkönnyebbültem dugtam bele a lábam a langyos vízbe.

Körülöttünk nyüzsögtek az emberek, de Jake utat tört nekünk, és végül teljesen beértünk a mélyebb vizekre, ahol már nem ért le a lábam.

-          Tudtad, hogy van egy szép bikinis barátnőm? – fonta a karjait a derekam köré.

-          Tudtad, hogy van egy helyes Adonisz barátom? – mentem bele a játékba, miközben csókolgattam a nyakát.

Az ötméteres körzetünkben senki sem tartózkodott, így nyugodtan lehettünk kettesben.

Még egyszer megpróbáltam lerakni a lábam, de hiába ereszkedtem le a számig, nem ért le.

Jacob csak kinevetett, mire én ellöktem magam tőle, és az arcába fröcsköltem.

-          Pici vagy! – fröcskölt vissza.

-          Te meg egy böszme nagy vérfarkas – vágtam vissza.

-          Igaz – bólintott.

Egy pillanat alatt előttem termett, és megcsókolt, miközben lebuktunk a víz alá.

U.i: Remélem valaki felismerte a szavait az utolsó pár sorban :)