2011. február 26., szombat

12. fejezet

Mozi

Apa és Billy kidülledő szemekkel méregettek bennünket. És kezdtem teljesen zavarban lenni.
-         Én lefürdök – surrant el gyorsan Jake.
Én még mindig álltam ott, és zavaromban a hátam mögött összekulcsolt ujjaimat szorongattam.
-         Ez most komoly? – nézett rám Charlie.
-         Aha… - motyogtam, és elkaptam apámról a tekintetemet.
-         Komolyan? – ismételte meg kérdését még egyszer.
-         Igen apa, komolyan – ejtettem ki tisztán a szavakat, hogy biztos legyen benne, és ne kérdezzen rá még 20-szor. – Van valami ellenvetésetek? – kérdeztem kissé flegmán.
-         Nincs, dehogy – vágta rá rögvest Billy, aki már őszintén mosolygott. Azt hallottam, mintha az egyikőjük lábon rúgta volna a másikat az asztal alatt.
-         Ja… nincs semmi – eszmélt fel apa, és fancsalian rám mosolygott.
-         Akkor jó – motyogtam, és gyorsan felszaladtam a lépcsőn.

Hallottam amint Jake engedi a vizet.
Bementem a szobámba, és felkapcsoltam a villanyt, hogy ne essek el centiméterenként.
Lehuppantam az ágyamra, és elterültem rajta.
Hallottam, amint valaki épp felsétál a lépcsőn.
-         Bella – bújt be az ajtón apa.
-         Igen? – ültem fel.
-         Mostantól itt alszol, jó? A többieket majd elrendezem – mondta.
Gondolhattam volna.
Apa fél, hogy Jacobbal mit csináltunk eddig éjszaka. És ezért inkább szétszed bennünket esténként nehogy valami történjen.
Magamban felnevettem.
-         Oké – bólogattam.
Apa pedig el is hagyta a szobámat.
Elővettem a pizsamámat, és a neszeszeremet, mivel már nem hallottam, hogy Jake engedi a vizet.
Nemsoká nyílt is a fürdőszoba ajtaja.

Kiléptem a szobámból, és szembetalálkoztam Jacobbal aki mindössze maga köré tekerte a törölközőt.
Azt hittem, ott helyben elolvadok, és lefolyok a lépcsőn.
-         Bella? – lépett közelebb Jacob.
Én még tekintetemet mindig izmos felsőtestén pihentettem.
-         Igen? – kérdeztem bambán, és a szemébe néztem.
-         Mi van?
-         Semmi… csak szólni akartam, hogy apa szétszedett minket estére – vágtam hozzá egy grimaszt.
Ő pedig csak mosolygott, és két tenyere közé vette az arcomat.
Lágyan megcsókolt.
-         Khm… -köszörülte meg valaki a torkát, mire mi szétrebbentünk.
-         Ó… Charlie – dadogta Jake.
Én gyorsan besurrantam a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót. Nem volt kedvem végighallgatni ezt az egészet…
Pedig apa igazán örülhetne! Találtam magamnak szerelmet! Ez nem elég ok rá, hogy ugráljon, és vigyorogjon örömében?
Bár gondolom sokat bekavart, hogy Jacobék egy ideig még nálunk laknak. A ház szépen javul, mint délután láttam, de azért nem lesz seperc alatt kész.
Megfürödtem, és hajat is mostam. Fogmosás közben rajtahagytam a törölközőt, hogy felszívja a vizet. Azután pedig addig ostromoltam a hajszárítóval, amíg nem lett úgy nagyjából száraz.

Éhes nem nagyon voltam, de azért a konyha felé vettem az irányt, és a pizsimben ledörömböltem a lépcsőn.
-         Szabad a fürdő – tájékoztattam a fiúkat, akik épp pizzával tömték a búrájukat.
-         Pizzát? – nyújtott felém egy darabot Jake.
-         Nem kösz… - emeltem fel a kezem, hogy ne is lássam azt a pizzának nevezett nyúlós ragacsokkal teli izét. – Te csináltad? – fordultam apa felé.
-         Miért… szerintem finom lett – védte magát, és harapott egy nagy darabot.
-         Szerintem is – állt apa mellé Billy.
-         Dettó – nyammogta Jake teli szájjal.
-         Én nem volnék képes megenni ezt a… nem mondom ki hogy micsodát – ki is rázott a hideg, amint az egyik szeletre néztem.
-         Nők… - dörmögte apa.
-         Jó éjt – mosolyogtam.
Jake felém csücsörítette ajkait, de én megpróbáltam azokat kikerülve csak arcon puszilni. Ez nem sikerült. Ajakit rányomta az enyémekre, és szétfeszítette azokat. Csókolózásba kezdtünk, amit én szakítottam félbe, ő csak nevetett.
-         Ne mond, hogy csak pizza krémet raktál rá, és benyomtad a sütőbe – fordultam a zavaros tekintetű apám felé, aki Jacobot méregette.
-         Dehogy! – nézett rám. – Van benne még… sonka, meg sajt, meg paradicsom, meg… pizza krém – sorolta. De én megnyaltam a számat, és csak pizza krém ízét éreztem.
-         Hazudsz! – mutattam rá, és felmentem a szobámba.
Ittam vizet, hogy ne érezzem a tömény pizza krémet, utána pedig pár perc forgolódás után elaludtam.

*.*Szerdán*.*

A napok valósággal röpültek Jake társaságában. Mentünk motort szerelni, segíteni a háznál. És csókolóztunk… sokszor talán órákig is.
Apa kezdte elfogadni a helyzetet, és nem nézett már furcsálló tekintettel ránk, ha épp egymás szájában voltunk, vagy Jacob a nyakamat csókolgatta. Aludni még mindig tilos volt együtt, és be is tartottuk. Nem akartam, hogy Charlie esténként rám zárja esetleg az ajtót. Mert ám tőle kitelik.
 Aznap készültünk este moziba. Én már felöltöztem, de csak szokásos farmerbe és pólóba. De most engedtem, hogy Jacob válassza ki őket. A sötét farmerem mellett azért döntött, mert elmondása szerint abban a legjobb a fenekem, a póló pedig mit ne mondjak a legkivágottabb darabom volt. De kedveskedni akartam neki.
Már a mozi előtt vártunk a többiekre, Jake fogta a kezemet, és folyamatosan engem bámult, amitől én természetesen fülig pirultam.
-         Bella! – hallottam egy női kiáltást az úttest túloldaláról. Angela volt az, és az összes többi meghívott iskolatársam. Ben, Claire, Jess, Mike és Angela természetesen.
-         Angie – integettem, miközben a kis csapat átfutott az úttesten.
-         Sziasztok! – köszönt Ben, és kezet rázott Jake szabad jobb kezével.
-         Helló – köszöntünk.
-         Mehetünk, lefagy a lábam… - vacogott Claire.
-         El is felejtetted a beígért, la push-i szépfiúkat? – kérdezte Jake.
-         Ó… tényleg – pirult el Claire.
És ekkor a sarkon fel is tűnt három fiú. Kettő ismerős volt: Quil és Embry. A harmadik alacsonyabb volt, és valószínű fiatalabb is, de ő is izmos volt.
Seperc alatt odaértek hozzánk.
-         Srácok, ők itt Claire – itt csibészesen a legkisebb fiúra nézett -, Angela, Jessica, Ben, Mike és az én Bellám – ölelte át a vállamat. – Többiek, ők itt Quil, Embry és Seth – mutatott be mindenkit mindenkinek.
Intettek egymásnak, és Quil jelentőségteljesen oldalba könyökölte Embry-t, és felém intett a fejével.
Bementünk a moziba, és megvettük a jegyeinket a horrorfilmre. A többiek beszélgettek egymással, de mi Jacobbal csak fogtuk egymás kezét, és vártunk.
Végül beengedtek minket a terembe, ahol homályos fény világított csak.
Vettünk úgy öt vagy hat közepes popcornt, és páran üdítőt is.

Claire-t szándékosan Seth mellé ültettük, és pedig Jacob és Angela közé ültem be. Csak mi voltunk a teremben, és még három-négy ember.
A fények elsötétültek, elkezdődött a film. Már az első képkockákban nem maradt kő kövön, vagy bél emberben… de a legtöbb esetben fej nyakon.
-         Azta de gagyi! – röhögött Ben, Angie mellől.
-         Jaja, nézd, jobbra üti a fejet, és a baloldalra gurul el – kuncogott Jake.
-         Odass, ott volt az egyik kamera – vette észre Mike.
És ilyen hangulatban nevettük végig a „vérfagyasztó” vagy inkább „röhögő görcsöt okozó” filmet. Minden apró kis részletre figyeltünk, és rögvest kiszúrtuk, ha valami rosszul sikerült.
Állandóan beszélt valaki. Vagy az egyik színész a vásznon, vagy közülünk egy ember. Az pá sorral előttünk ülő többi ember is néha felkuncogott az észrevételeinken. Láthatólag csöppet sem zavartuk őket, sőt, még fokoztuk a film hangulatát.
A film vége felé már fájt a hasam, és a só kicsípte a számat, mivel sós popcornt vettünk. És szerintem a „szakácsnő” szerelmes. Ezt szokták arra mondani, aki túlsózza az ételt, ha valakinek ködös lenne. Mivel ez a popcorn mit ne mondjak… kurva sós volt.

A film végén megkönnyebbülten léptünk ki a teremből.
De éreztem valami furcsát… Jake keze olyan forró volt.
-         Jake, nem vagy lázas? – tapasztottam kezemet a homlokára.
-         Bella… szerintem menjünk haza – nyögte, és láttam, hogy a homloka csupa verejték.
-         Máris! – ragadtam karon, és kifelé húztam a moziból. – Srácok, Jake rosszul van, majd még beszélünk! – kiáltottam a többieknek, és kivittem Jacobot a friss levegőre. Esett a hó. Nem nagy pelyhekben, de esett.
-         Nem t’om mi ez Bella, de szétrobban a fejem! – szűrte a fogai közül.
Kivettem a zsebéből a kocsi kulcsot, és beszálltunk az autóba miután kinyitottam.
Tövig nyomtam a gázt, miközben szerelmem a fejét fogta, és sziszegett a fájdalomtól.
Öt perc alatt hazaértünk. Jake kirobbant a kocsiból, és nekem futnom kellet utána, hogy tarthassam a lépést. Beviharoztunk a házba, ott pedig Jacob egyszerűen összeesett a padlón, és ordított a fájdalomtól.

KOMIKAT KÉREEK! ♥♥♥♥♥LÉCCI!!♥♥♥♥♥ KÖNYÖRGÖM!♥♥♥♥♥

2011. február 5., szombat

11. fejezet

Felvállalás

Jó ideig csókolóztunk még Jacobbal, utána pedig a garázs felé vettük az irányt. Folyamatosan egymást bámultuk, ami Jake hátrányára vált, mert mindent elrontott a szerelésben.
-         Figyelj, én nem vonom el tovább a figyelmedet, inkább lemegyek a partra… - mosolyogtam.
-         Jó – mosolygott ő is.
Hosszú csókkal búcsúztunk.
Lesétáltam a Firts Beachre. És ismerős arcokra lettem figyelmes.
Jessica, Mike, Angela, Ben és egy ismeretlen lány ültek az általuk gyújtott tábortűz körül.
Mosolyogva közeledtem hozzájuk, ők pedig szájtátva bámultak, kivéve Angela. Ő visszamosolygott rám.
-         Sziasztok! – intettem. – Leülhetek én is?
-         Persze Bella, gyere csak! – paskolta meg Angela a mellette lévő helyet. Éreztem én, hogy ő az igazi barátnőm…
-         Hogy-hogy itt, Bella? – kérdezte Mike.
-         A barátomnál voltam – mondtam elég kétértelműen.
Gondolom megszokták, hogy zombi vagyok, és most csodálkoznak, hogy egyszeribe kivirultam.
A zombi hónapjaimra őszintén nem is emlékszem… azok valahogy kiestek. Csak egyszerűen próbáltam a napokat átvészelni egymás után, és teljesen kizártam a környezetemet.
El tudtam képzelni, hogy milyen rossz barátnak tartottak, vagy épp milyen szánalmasnak.

Angela viszont mellettem állt. Sokkal jobb barát volt, mint Jess, vagy bárki, akit ismertem. Megbocsátó volt, és éles szemű, nagyon figyelmes.
-         Ő, és ki a szerencsés? – lendült be Jess, aki csak az egyik értelmet látta a kettő közül. De igazából rátapintott a lényegre. Jake nem csak egy egyszerű haver volt. Ő a barátom volt, a pasim, a fiúm. Kinek hogy tetszik.
-         Öhm… - pirultam el zavaromban. – Jacob Black. Tudjátok, akivel egyszer itt találkoztunk, amikor lejöttünk. Még tavaly.
-         Ó… én emlékszem – mosolygott Angela.
-         Amúgy, szia, és Claire vagyok – nyújtotta a kezét az ismeretlen lány. Nagyon hasonlított Angelára.
-         Bella Swan – fogadtam a kéznyújtását. – Ti rokonok vagytok? – mutattam Angie-re én Claire-re.
-         Igen, ő az én elsős húgom – fogta át Angela a húga vállát.
-         Nagyon hasonlítotok egymásra… - jegyeztem meg. – Amúgy, mi van veletek?
-         Semmi érdekes, csak gondoltuk összejövünk itt a parton. Habár én majd’ idefagyok – nevetett Ben.
-         Hát… nekem sincs melegem – mosolyogtam rájuk.

Elbeszélgettünk egy jó ideig, és már nem zavart senkit a hideg.
Megtudtam, hogy Jess és Mike most egy ki „szünetet” tartanak, de Ben én Angie még mindig együtt vannak.
Meglepő, hogy mennyi mindenről maradtam le…
Például, hogy Jessica már nagyban készül a beszédére a ballagáson, és hogy Lauren – akit nem szívleltem – elköltözött.
-         Én személy szerint nem bírtam a csajt… - motyogta Angie.
-         Én sem… - mondta hangosan Jess. – Mindig olyan felsőbbrendűnek képzelte magát…
-         Hát, akkor egy véleményen vagyunk – örültem, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki a pokolba kívánta azt a fruskát…
-         De akkor… ugye már jobban vagy Bella? – kérdezte kedvesen Ben.
-         Igen… sokkal jobban – mosolyogtam rá.
-         Akkor újra visszatértél közénk. Erre inni kell! – és Mike előhúzott egy üveg Coca Cola-t a hátizsákjából, és hat műanyag poharat.

Miután koccintottunk, észrevettem, hogy valaki közeledik.
Valaki, aki nem mellesleg jóképű, és izmos, és az én Jacobom.
-         Hello – köszönt.
-         Skacok, ő itt Jake – álltam fel, és gyorsan szájon csókoltam. Az egész világnak képes lettem volta szétkürtölni, hogy mennyire szeretem…
-         Szia! – intettek.
-         Kész a motor? – kérdeztem szerelmemtől.
-         Nagyjából… de még van rajta egy kis csiszolnivaló… - mosolygott.
-         Gyere, ülj le! – invitálta Ben.
Egymás mellé ültünk Jacobbal, és én hozzábújtam.
Észre sem vettem, hogy mennyire hiányzott a jelenléte.
-         Motorokat szerelsz? – kérdezte Mike, aki végig is mért Jacobot.
-         Hát… igen. Bellát megtanítom majd motorozni – fogta át a vállamat.
Láttam, hogy azért szerelmem haja nem a legtökéletesebb… elvégre én vágtam… hogy is lehetne tökéletes. Majd elküldöm valami fodrászhoz. Nekem is el kéne már egy hajvágás, mert már teljesen lapos a hajam, mivel akkora súlya van, hogy nem képes tartani magát.
-         Ó, az jó! Én is nemsoká teszem le a vizsgát! – szólalt meg Claire.
-         De azért nem összetörni magad! – emelte fel az ujját Jessica.
-         Oké! – nevetett fel Claire.

Egész jól összebarátkoztam Jake meg a többiek. Egyedül Mike nézett rá folyton olyan „megöllek” tekintettel.
Nem értem, hogy miért nem veszi végre észre, hogy Jessica totál odavan érte. Sőt, a totál szó kicsit szolid megfogalmazás.
Jessica rajong Mike-ért, és őszintén össze is illenek.
-         Szerdán van kedvetek moziba jönni? – vetette fel az ötletet Jake.
-         Ó igen! Akkor lesz az az ütős horror, igaz? – láthatólag Ben és Jake elég jó haverok lettek, ez alatt a pár óra alatt.
-         Igen – helyeselt Jacob.
-         De én félek a horrortól… - nevetett Jessica.
-         Nyugi bébi! Amíg engem látsz, nem kell félni! – mosolygott rá Mike. Egyszerűen nem értettem azt a pasit… Egyszer „megöllek” pillantásokat vet Jake-re, máskor meg Jessicára hajt. Erre egy magyarázat van: pasik.
-         Jajj… akkor mindenki párosával megy, csak nekem nincs pasim? – mosolygott Claire savanyúan.
-         Azt ugye említettem, hogy jön, pár srác a La Pushból? – vigyorgott rá Jake, amitől Claire sokkal jobb kedvre derült.

Miután megbeszéltük, hogy hol találkozunk, és mikor, már kezdett alkonyodni.
Elköszöntünk egymástól.
Jacobék háza felé vettük az irányt, és beszálltunk a Rabbitba.

A rádió szólt egész úton, és én végig meséltem. Mindenkiről elmondtam mindent, amit csak tudtam. Némelyik sztorin Jake nagyot nevetett, mint például az utált Lauren féltékenykedésén, amikor az általa kiszemelt pasi engem akart elvinni a bálba…

Bementünk a házunkba, ahol a konyhában Billy és apa hangját hallottam, amint épp politizálnak valamiről.
-         Hello fiatalok! – köszönt apa, amikor odaértünk hozzájuk.
A pillantása megállapodott Jacob derekamon pihenő kezén. Én pedig közelebb húzódtam szerelmemhez.
-         Szia, apa! – köszöntünk egyszerre az apáinknak.
-         Várjunk… ti most… - próbálta megfogalmazni apa.
-         Igen! – vágott közbe Jake mosolyogva, és pedig elpirultam.

Szóval ezentúl nem kell titkolózni. Felvállaltuk.

KOMIKAT plííz♥