2. fejezet

Sziasztok!
siettem ezért készen is van! Erna-nak üzenem, hogy úgy terveztem, Bella azért lett jobban ilyen könnyen, mert hamarabb találkozott Jacobbal. Mivel a könyvben fél évig depis, itt pedig csak 4 hónapig...
De amúgy nem fog menni olyan könnyen a továbblépés, ezt előre elmondom x)
Sos-sok komiit kérnék szépen... :)

Sikítás nélkül

Jacob átnyújtotta nekem a kis csomagot.

Ügyetlenül kibontottam, amin Jake csak nevetett. És megpillantottam a nyakláncot.

Olyan volt, mint egy kis indián álomfogó…

Ami jól is jött.

   -         Oh… köszönöm Jacob, de nem kellett volna. – és átöleltem.

Nem szoktam könnyen testi kontaktust teremteni, de Jacob olyan volt, mint az öcsém… vagy inkább a bátyám, ha a méreteit tekintjük

  -         Tetszik? – kérdezte zavartan.

  -         Mi az hogy. – mosolyogtam rá. – Felraknád nekem?

  -         Persze.

Elvettem a nyakamról a hajamat, hogy Jake be tudta kapcsolni.

Nem hittem volna, hogy azokkal az óriási ujjaival be tudja majd kapcsolni őket, de neki könnyedén sikerült.

-         Jól áll. – jegyezte meg Billy és Charlie, mire én elpirultam.

-         Köszi.

Ezután apa is kibontotta a tőlem kapott ajándékát. Valami speciális úszót vagy mit vettem neki… nem tudom pontosan, csak azt, hogy a horgászattal kapcsolatos.

De Charlie örült neki, mivel ezt ő is meg akarta venni. Szóval jól választottam.

Anya küldött nekem egy kötött pulóvert, és Charlie addig erősködött, hogy próbáljam fel, míg bele nem mentem.

Pedig tudhatná, hogyha mindenki engem néz, akkor 99% az esélye, annak hogy elesek.

Az a minimum, hogy lezuhanok a lépcsőn…

A fürdőszobába mentem felvenni. Alapvetőleg jól állt, és tetszett is.

Elindultam lefelé a lépcsőn, és ahogy gondoltam, mind a három szempár engem figyelt.

Ennek hatására én megbotlottam, és elkezdtem zuhanni.

Szerencsémre Jake ott állt a lépcső aljánál, és még időben elkapott, mielőtt pofára estem volna.

-         Köszi. – hálálkodtam megmentőmnek.

-         Szívesen – mosolygott, és az egyik keze még mindig a derekamon időzött. Mire én elhúzódtam egy kicsit tőle.
Az igaz, hogy jobban vagyok, de én még Ő-t szeretem...

-         Jól áll a felső. – mondta Charlie, mire én elpirultam.

-         Köszönöm.

Apától kaptam egy csizmát, és rögtön észrevettem rajta, hogy márkás: S. Oliver.

-         Apa, ez márkás… - mondtam neki.

-         Hát… akkor reméljük, sokáig bírja.

-         Szép – méregettem. – Köszönöm – és átöleltem.

-         Szívesen kicsim. – mondta zavartan.

A méretem volt, és kényelmes is.

Nagyon tetszett.

-         Szerintem üzend meg Reneenek, hogy tetszik-e az ajándéka, különben agyvérzést kap reggelig. – nevetett.

-         Rendben. Jake jössz? – kérdeztem.

Meg sem vártam a válaszát, már a szobám felé trappoltam.

Négy hónapja érzem a szívemnél azt a vérző sebet… és most egyszerűen begyógyult.

Nem teljesen, de sokkal jobban volt.

És én ezt Jacobhoz kötöttem fejben, szóval egy percre sem akarok elszakadni tőle, mert a végén még visszazuhanok abba a sötétségbe, ahol eddig voltam.

Bekapcsoltam az ősrégi számítógépemet és leültem elé.

Jake is követett, és letelepedett az ágyamra.

-         Hogy telik a szünet? – kérdeztem.

Nekem a szünetek és a hétvégék valódi kínszenvedések voltak.

Sosem akadt annyi házim, hogy minden figyelmemet lekösse.

És valószínű Charlie furcsállta volna, ha mindennap háromfogásos vacsorával várom haza.

-         Elmegy… jövő héten a fiúkkal moziba megyünk. Van kedved jönni? – kérdezte, és felcsillant a szeme miközben elmosolyodott.

-         Mit néztek? – úgy vettem észre, hogy érzékeny pontra tapintottam…

-         Hát… ő horrort, de ha te mást szeretsz én beülök veled. – ajánlkozott.

-         Nem! Szeretem a horrort. – mondtam sziklabiztosan.

-         Csak majd be kell lógnunk… - nevetett.

-         Merthogy? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-         Tudod… én még csak januárban leszek 17 – vallotta be.

-         De én már 18 vagyok! – emeltem látványosan a plafon felé a szemeimet, és forgattam. – Majd én veszek nektek jegyet.

-         Akkor jössz?

-         Na ná! – vágtam rá, mire ő úgy elmosolyodott, hogy már attól féltem, bereped a képe.

Jobb is hogy horrort akarnak nézni… a romantikához még nem vagyok elég erős…

Bekapcsolt a számítógép, én pedig beleléptem az e-mailjaimbe.

Volt is Reneetől egy olvasatlan.

Bella!

Boldog karácsonyt, és Újévet kicsim! Sajnálom, hogy nem lehetek ott, de Philen kitört valamiféle allergia… szörnyű, hogy sosem tudok ellátogatni hozzád.

Küldtem neked ajándékot. Remélem, tetszik, és jó a méret is.

Hogy vagy? Hogy telik a suli?

Írj hamar!

Szeretlek, Renee

Máris elkezdtem neki gépelni

Anyu!

Nektek is boldog ünnepeket, és üzenem Philnek hogy jobbulást!

Igen, tetszik a pulcsi, és a mérete is jó J

Aputól S. Oliver csizmát kaptam… te mondtad neki, hogy márkásat vegyen??

Elvagyok köszi. És tudod… épp téliszünet van.

Képzeld, Jacobék házára rádőlt egy fenyő, és ezért egy darabig nálunk laknak.

Kaptam tőle egy nyakláncot…

Szeretlek, Bella

Elküldtem neki, és kikapcsoltam a gépet.

De akkor egy fontos probléma jutott az eszembe.

Van helyünk elszállásolni négy embert?

Van nekem egy többnyire egyszemélyes ágyam, egy kanapé, és Charlie franciaágya.

Szóval valakiknek együtt kell aludni…

Elindultam lefelé a lépcsőn, és intettem Jacobnak, hogy kövessen.

-         Hol fogunk aludni? – tértem rögtön a lényegre.

-         Uhh… hát én alszok a kanapén. – eddig még én is tudtam. – És vagy Jake és Billy, vagy pedig te és Jake alszatok együtt.

-         Én szívesen alszok Bellával. – szólalt meg a hátam mögött Jake. Mire szegényre Charlie összeszűkült vadásztekintettel nézett.

-         Oké. – vágtam rá. És mostmár Charlie rám nézett furcsán, Billy pedig Jacobra. – Hoztatok tüsfürdőt? – fordítottam hátat apának, hogy szembe legyek Jacobbal.

-         Igen. – mondta.

Én elkezdtem kifelé terelgetni, a még mindig megdöbbent szemekkel a szülőkre néző Jacobot.

Sikerült is egy idő után.

Kint jó nagy hó volt, de inkább szélvihar. Nem is csodálom szegény kidőlt fenyőt…

-         Hazudtál! – mondtam Jakenek a Rabbit felé mutatva. – Azt mondtad még nincs kész!

-         Nincs is… hiányzik a rádió, és az ajtók vacakolnak! – védte magát feltartott kézzel a vádlottam.

Kivettük Jacobék cuccát a kocsiból – törököző, fogkefe, tüsfürdő meg ilynek.

-         Szerinted ezek azt hiszik, hogy összejöttünk? – kérdezte, és fejével a ház felé intett.

Nagyot nyeltem, mert eszembe jutott az, akivel életemben először „összejöttem”. Már ha azt lehetett annak nevezni…

-         Nem tudom… manapság már nem lehet kiigazodni a szülőkön. – mondtam.

Bementünk, és én bezártam magam mögött az ajtót.

Charlie és Jacob Felvitték Billyt a fürdőbe. Aggódtam, hogy elejtik, vagy valami…

És bele sem mertem gondolni, hogy hogyan fog kiigazodni a fürdőszobánkban. Jake sem maradt bent vele segíteni, szóval bizonyára elboldogul egyedül.

Elvégre csak azért ül tolószékben, mert nagyon biceg, szóval menni tud, csak tolószékkel kényelmesebb.

Azután Charlie, és Jacob fürdött.

Amikor én kerültem sorra, fogmosás után feltöröltem kicsit, és letöröltem a tükröt is.

Lementem a nappaliba, hogy jó éjt kívánjak Charlienak.

Utána az ő szobájába mentem.

Jake már az ágyban feküdt, amiről egy picit lelógott a lába.

Bebújtam mellé a takaró alá.

Elég kényelmetlenül éreztük magunkat, mert mind a ketten az ágy két végébe húzódtunk.

-         Jó éjt Bella. – mondta a sötétben.

-         Jó éjt Jake. – ásítottam, és el is nyomott az álom.

Egyszercsak arra ébredtem, hogy reggel van.