25. fejezet

Sziasztok!

nos... úgy látom, ha nem szólítalak fel benneteket, megragadunk a 4 kominál, ugye? xĐ

pedig tudom, hogy többre is képesek lennétek!

szóval ez egy újabb felszólítás, miszerint hajrá a komikkal!

Puszi,

DorCsa

Boldog szombat

Nyugat felé tartott, neki a Csendes-óceán északi részének. Sikerült megszöknie, bár ideiglenes társai mind odavesztek. De neki ez nem számított.

Amint megfelelő helyet talált, belevetette magát a hideg vízbe.

Jobban tette volna, ha keletnek indul, de akkor át kellett volna vágnia az Olympic-félszigeten, ami viszont most számára nagyon veszélyesnek bizonyult. Így inkább Ázsiát megkerülve úszik el Európába. Vissza, a Volturihoz.

Bella

Charlie hazament, és magával vitte Billy-t is, mert szombat van, és este úgyis meccs lesz. Mi Jacobbal maradtunk ketten a házban.

A konyhaasztalnál ültem, és a reggeli vajas kenyeremet majszoltam kakaóval, míg Jake a húsz tojásból készült rántottáját falta mellettem. Tényleg állati nagy az étvágya a farkasoknak.

Felnéztem a faliórára: már elmúlt tíz óra.

Amikor befejeztem a reggelit, elmosogattam, és visszaültem Jake mellé, aki viszont még mindig habzsolt.

-         Szeretlek – suttogtam, mire ő lerakta a villáját, gyorsan lenyelte a szájában lévő falatot, majd két keze közé vette az arcomat.

-         Tudod jól, hogy én is téged – suttogta, mélyen a szemembe nézve, majd rántotta ízű ajkait rátapasztotta az enyémre, s azok együttes tánca vágtak. Nyelve hamar bebocsátást kért, s meg is kapta. Az ujjaim a hajába szántottak, a másik kezemmel pedig erősen megfogtam a tarkóját, s még közelebb vontam magamhoz.

Hirtelen lecsúsztak a kezei a derekamra, s akkor furcsán sötét lett minden. Beborult az ég.

-         Zuhi lesz – motyogta bele a csókunkba, majd eltartott magától. – Várj!

Közbeszaladt a házban, s mindenütt besötételt. Közben már hallottam is, ahogy az esőcseppek a ház tetejét ostromolják, s pár perc múlva már az ég dörgött, villámlott, s az esőcseppek vadul kopogtak az ablakon, mint akik minden áron be akarnak törni.

Miután Jake végzett mindenhol, a házban teljes homály lett.

Forró kezek tapadtak a combomra, s nemsoká könnyedén felkaptak. Én Jacob dereka közé csavartam a lábaimat, és a karommal is átfontam a nyakát.

Ő megindult velem, de a sötétben nem láttunk valami sokat, így a hátam nemsoká falnak ütközött, s Jacob nekem préselte a testét.

-         Ne… csütörtök óta nem fürödtem – motyogtam, bár elég elhaló ellenvetés volt.

-         Én sem… - nevetett, majd a fürdőszoba felé kezdett vinni, ha jól láttam, s igen, jól. Bent nem kapcsolt villanyt, csak becsukta az ajtót, s megnyitotta a zuhanyt.

Ruhástól beálltunk alá, majd lerakott a zuhanytálcára.

Én rámosolyogtam, és kezdtem kicipzárazni a pulcsim, majd könnyedén eldobtam valamerre. Végig Jake szemeibe néztem.

Ő is vetkőzni kezdett. Levette a pólóját, majd az enyém levételében is segédkezett.

Már mindenünk átázott, de én így is jól éreztem magamat. Hisz vele voltam, kell ennél több?

Azon kaptam magam, hogy fehérneműben ölelkezünk, és csókolózunk. Igen… Jacobbal szárnyakra kap az idő.

Egy hirtelen mozdulattal megszabadított a melltartómtól, majd hevesen csókolni kezdett, s közben vizes testem a hideg csempefalhoz préselődött, Jacobé pedig hozzám.

Átkaroltam a nyakát egyik kezemmel, míg a másik végigfutott a gerince vonalán, s a csípőjéhez érve kezdtem megszabadítani az utolsó textiltől is.

Eközben ő ugyanígy tett, s immár meztelenül álltunk a langyos víz alatt.

A testem fel volt hevülve… kívántam.

-         Van nálad…? – nyögtem bele egy csókunkba, amikor észrevettem, hogy férfiassága sürgetőn hozzáér a combomhoz.

-         A szobámban – s ezzel fel is kapott. Gyorsan elzárta a vizet.

Nem érdekelt minket, hogy tőlünk tiszta víz lesz minden, egymással voltunk elfoglalva.

Valósággal berontottunk Jacob sötét szobájába, s ő lerakott engem az ágyra, majd az asztala fiókjában kezdett el kutakodni.

Valószínű meg is találta, mert nemsokára valami szakadást hallottam, és mellettem is volt. Jacob nem egy totojázós fajta.

Felém tornyosult, s közben ajkai újból megtalálták az enyémeket.

Szerelmem meztelen mellkasán pihentettem a fejem, míg ő a fedetlen gerincem vonalát cirógatta.

Nyomtam pár puszit a felsőtestére, majd felfelé haladtam a nyaka irányába, s miután azzal is végeztem, körbepuszilgattam az ajkait, de azokhoz direkt nem értem.

-         Mit vétettem ellened, hogy így büntetsz? – kérdezte szónokló hangnemben, s én halkan felkuncogtam.

-         Elraboltad a szívemet – feleltem suttogva, és még jobban hozzábújtam.

-         És már nem is fogom visszaadni. Te vagy a lenyomatom. Innestől nem szabadulsz tőlem…

Még jó ideig fekve maradtunk, energiát gyűjtöttünk.

Majd én vettem hamarabb erőt magamon, s testem köré csavarva a paplant, felültem.

-         Elállt a vihar…

Jake nem felelt, csak széthúzta az ablakon a sötétítőt, így beáradt a gyenge napfény a szobába.

Én felálltam, majd visszafordultam, és Jacob testét kezdtem nézni, majd elmosolyodtam, és kinyitottam az ajtót. Kimentem a nappaliba, és széthúztam a függönyt kicsit, hogy kinézzek erre is, de rögvest visszahúztam

Láttam az ablakon keresztül, hogy a falka közeledik a ház felé.

-         A falka! Jönnek… - kiáltottam, mire Jake is egy-kettőre kiszaladt a szobából, egy szál semmiben – na, ez nálam gondolhatjátok, mit váltott ki. – A ruhám vizes!

-         Adok valamit.

S ezzel megragadta a karomat, és a szobájába kezdett visszahúzni.

Felnyitotta gyorsan a szekrényt, s miközben magára rángatott egy boxert, keresett nekem valami ruhát.

Végül az lett, hogy én is kaptam egy boxert, és egy levágott szárú farmert (hozzá övet) meg térdig érő pulcsit. Melltartó nem akadt… és a bugyit a boxer helyettesítette.

Jacob még magára rángatott egy gatyát, meg egy fehér atlétát.

A hajam is vizes volt, de már a tapintásából ítélve félig megszáradt. Gyorsan rohantunk a nappaliba, és ész nélkül beugrottunk a kanapéba, majd benyomtuk a tévét, és egymás karjába fészkeltük magunkat, mintha évezredek óta itt lennénk.

S akkor nyitódott is menten az ajtó.

Egybefolyt köszönések kíséretében betódult az egész falka a nappaliba. Néhányan – név szerint Paul, Embry és Jared – furcsán néztek ránk.

Mi is köszöntünk.

-         Jó ébren látni Bella – mosolygott rám Sam, s én csak bólintottam. – Mondott valamit Carlisle, van valami baj?

-         Nem éppen bajnak nevezném, de van valami… - felelte Jacob, s én rögtön tudtam, mire gondol. Én is farkas leszek.

-         Akkor hadd halljuk? Megártott a sok hancúrozás? – bökte vállba Paul Jake-et, mire az rámordult.

-         Bella vérében is vannak gének. Át fog változni.

Lefagytak.

Páran eltátották még a szájukat is, én pedig feszülten éreztem magam, hogy minden szempár rám szegeződik.

-         Nem engedhetjük, hogy vámpír váltsa ki… az már nagyon veszélyes lenne – nézet rám Jake, és még jobban magához vont.

-         Vagy akkor legalább Cullenéket kéne megkérni…

-         Alice – suttogtam. Eszembe jutott, hogy a hétvégén találkozni akartam vele.

-         Nem biztos, hogy egy vámpír kiválthatja. Hisz tegnap este sem változtál át, hiába volt négy vérszívó a közeledben.

-         Akkor nem kell, hogy átváltozzon – dörmögte Jake, és homlokon puszilt. – Akkor még nincs felkészülve rá.

-         De Jacob…

-         Nem, Sam! – förmedt falkatársára, s alfájára is egyben. – Mennyi idő, míg át tudnám venni tőled a falkát?

A jelenlévők mind meghökkentek, valószínű csak én nem. Tudtam, hogy Jake ezt forgatja egy ideje a fejében, s igazából már azt vártam, hogy mikor valósul meg.

-         Az öregek szerint egy hónapba is beletelhet az átállás – felelte Sam, s a sötét szemi villámokat szórtak Jacob felé. Persze, hogy féltette a rangját. Sokan szeretnének a helyében lenni.

-         Nem sürgős – legyintett Jake, mire Sam kicsit felengedett.

Pár órát még maradtak, és beszélgettünk. Elmondták, hogy mi van Emilyvel, meg Kim-mel.

Majd olyan délután négy óra felé kezdtek szállingózni.

-         Ja és Jake! – szólt vissza Sam az ajtóból. – Az este ma nem a tiéd, hanem a holnapi nappal.

Jacob csak bólintott, majd rám mosolygott.

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hozzánk, az ősök úgyis ott vannak.

De először még valamit meg akart nekem mutatni a garázsban, így kart karba öltve, egymáshoz bújva baktattunk a fák sűrűjén és a sáros talajon keresztül az összetákolt kis garázsig.

Ott volt bent a Rabbit is.

-         Emlékszel a motorokra? – hajtotta oldalra a fejét, mire én értetlenül bólintottam. – Boldog szombatot!

S ezzel a mondattak elengedett engem, majd odalépett a garázs hátsó sarkában lévő fóliával letakart valamihez. Ott volt alatta a motorom.

Szaladtam is Jacob felé, majd a karjaiba vettettem magamat.

-         Köszönöm – suttogtam.

-         Szívesen – felelte mosolygós hangján, majd letett a földre.

Közelebb mentem a járgányomhoz, és jól szemügyre vettem.

Egész elfelejtettem már. Azt hiszem akkor láttam utoljára, mielőtt Jacob először átváltozott. Utána a történések valahogy annyira lefoglaltak, hogy a motorom eszem ágába sem jutott.

-         Totál kiment a fejemből – simítottam végig a motoron. – Újból leckéket kell adnod!

-         Ezer örömmel – vigyorgott rám. – Mikor kezdjük? Holnap járőrőzök… de a keddem, szerdám, csütörtököm szabad. Meg a jövő heti szombatom is.

-         Akkor legyen szombat. Ha nem tanulsz jól, apám képes lesz megint eltiltani minket egymástól. Szóval kérlek, gyűrd a sulit, jó?

-         Csak a te kedvedért – forgatta meg a szemeit. – Bár jól jönne egy kis korrepetálás.

-         Motorért cserébe korep. Oké.

Miután még kicsit gyönyörködtem az szépséges járgányomban, beültünk a Rabbitba, és a házunk felé vettük az irányt.

Negyed óra alatt már a ház előtt álltunk, és Jacob kinyitotta nekem az ajtót.

Én még mindig Jake cuccaiban voltam, s csak most jutott eszembe, hogy valamit ki kéne ötölni magyarázatként.

Végül azt találtuk ki, hogy épp kint sétáltunk, amikor jött a vihar, és bőrig áztunk.

Az egyetlen buktató az, hogy Mikor Jacobék hazamennek, neki sietnie kell, mert a ruhákat nem szedtük fel a fürdőből, hanem ott hevernek a padlón. DE ez már mellékes.

Kézen fogva sétáltunk be, és rögtön a nappaliba vettük az irányt, ahol természetesen ott trónolt a két tévéőrült apuka.

Megcsörrent a telefonom.

*lécci! legalább egy szót, jó? nekem az is nagyon jól esne...*