20. fejezet

Sziasztok!
tudom, hogy késtem, és a fejezet sem egy nagy szám, de majd szépen megoldódik minden, ígérem, többet nem súgok.
Puszi,
DorCsa

Továbblépés

Magányos voltam, meggyötört és magányos. Minden pillanatban egyedül éreztem magam. Nem volt mellettem Ő. Mert mást szeret… el kell fogadtatnom magammal, feldolgozni és továbblépni. Elméletben egész egyszerű folyamat volna, gyakorlatban viszont szinte lehetetlen. Szeretem.

Leállítottam a kocsimat, majd bezártam, és bementem a könyvesboltba. Valami menedéket kerestem magamnak, esetleg egy fantasy regényt, vagy valamit… Csak egy kis időre hadd feledtesem el magammal a valóságot.

Már eltelt egy hét, én pedig még mindig ugyan ott tartok. Hívott sokszor, tudom. De apa rögtön lecsapta rá a telefont, amiért nagyon hálás voltam neki. Egész jól összekovácsolódtunk.  Az iskolában csak egyszer keresett, akkor pedig settenkedve mentem át az órámra, majd a kapucnim alá bújva maradtam egész nap. Egyszer el is jött, de be volt zárva minden, így – hacsak nem akarta kitörni az ajtót – kint ragadt. Összeszorult torokkal néztem az ablakból a hátát, majd ahogy megfordul, és az ablakomra emeli a tekintetét. De én rögtön visszahúzódtam.

Lássuk csak… fantasy könyv, fantasy könyv…

Végül az eladónőnél érdeklődtem, majd ő útbaigazított, én pedig belevetettem magamat a keresésbe. Találtam mást is, ami nem fantasy, de felkeltette az érdeklődésemet, de végül az eredeti kategória mellett voksoltam, és megvettem Kai Meyer Hullámok gyermekei triológiáját, majd beültem a kocsimba. Útközben megálltam egy McDonald’s-nál és ettem egy grillcsirkés McWrap-ot és egy csokis fánkot, majd végleg hazaindultam.

Hétfő délután csak néhány kocsi szállingózott az úton, így nyugisan haladtam. Ránéztem a zenelejátszóm helyére, ahol egy üres lyuk tátongott. Mint a szívemben…

Elkaptam róla a pillantásom, s inkább az utat néztem. Nem volt hangulatom karambolozni, most nem.

Szépen – szabályosan – hazavezettem, majd bementem és magamra zártam az ajtót. A konyhaasztalra raktam a táskámat, ittam egy kis narancslevet, majd felmentem az emeleti szobámba, és lehuppantam az ágyra. Törökülésbe helyezkedtem el, és felhúztam a táskámat, majd kivettem belőle a könyveket tartalmazó szatyrot. Nem foglalkoztam a tanulással, majd esetleg este átnézem, meg összecsapom a házit, most nincs kedvem.

Kinyitottam a triológia első részét, majd nekiálltam olvasni.

***

-         Bella, hazajöttem – hallottam a földszintről apám kiáltását, ami kirángatott a kalózokkal és sillékkel teli világból.

-         Szia, apa! – kiáltottam vissza, majd egy könyvjelzőt raktam oda, ahol tartottam, és könyvvel a kezemben mentem le a konyhába.

-         Új könyv? Mit vettél? – érdeklődött, miközben a pisztolytartót akasztotta fel a fogasra, és levette a bakancsát.

-         Fantasy triológia. Hullámok gyermekei – közöltem mosolyogva. Tetszett a könyv, Jolly-t és Munk-ot rögtön megszerettem.

-         Jó olvasást. Mi a kaja?

A homlokomra csaptam, és fancsalian néztem apára, jelezve, hogy totál ki ment a fejemből. Ő csak legyintett, és rendelt egy pizzát telefonon, majd beült a tévé elé meccset nézni.

-         Apu, Forksban van DVD kölcsönző? – kérdeztem, majd a könyvet leraktam a kanapé előtti asztalra, s leültem Charlie mellé.

-         Persze! – mondta, de le sem vette a szemét a tévé képernyőjéről.

-         És hol is van? – nyaggattam tovább.

-         A sulitól mész az örs felé, de ne menj egyenesen, hanem az első kereszteződésnél jobbra, majd a következőnél egyenesen, és baloldalon ott lesz a kölcsönző – magyarázta.

-         Köszi – mosolyogtam rá, bár ő nem látta.

Nemsoká megérkezett a pizza, én pedig átvettem és kifizettem, majd a nappaliban ettük meg ketten. Szerintem a felét tuti én faltam fel…

Azután lezuhanyoztam és fogat mostam. Lementem a könyvemért, és elköszöntem Charlie-tól, majd visszamentem a szobámba.

A könyvet az éjjeli szekrényemre raktam, és felkapcsoltam a villanyt, hogy átnézzem a tanulnivalóimat.

Az írásbeli házit, úgy ahogy összecsaptam, de a szóbelibe bele sem akartam kezdeni.

Így is valahogy tizenegy közül aludtam el, mert még olvastam egy fejezetet.

Másnap reggel a nyomasztó köd ablakból nyújtott álmosító látványára ébredtem, s ez még inkább elvette a kedvem attól, hogy felkeljek. Arról nem is beszélve, hogy suliba kell mennem, hisz kedd van.

Végül rábírtam magam, hogy éledezzek, majd miután minden teendőmet megcsináltam, kocsival elindultam a suli felé. Az ég borús volt, és a ködlámpát is fel kellett kapcsolnom, mert alig láttam valamit. Bizonyára valami hideg front már megint. Nem mintha itt volna meleg front.

A suli parkolójában leparkoltam, és rögvest bementem az első órámra, azt reméltem, hogy a tanteremben melegebb van, s úgy is lett. Nem sokkal, de így már kabát nélkül sem fáztam.

Tegnap hiányzott Edward, így a biosz megúsztam, de ma láttam a parkolóban a kocsiját. Jajj nekem…

Az óráimat csendesen végigjegyzeteltem. Még nem feleltettek engem, de láttam, hogy a töri tanár észrevette, hogy sík hülye vagyok ma az anyagból. Jól látta. Nem készültem semmit az írásbeli elvégzésén kívül. De megúsztam…

Az ebédlőben egy szelet pizzával és egy almával ültem le halkan a barátaim asztalához. Angela és Ben éppen szerelmetes tekintettel vizslatták egymást, így őket hagytam. Jessica és Mike egymás szájában kotorászott – ők is kilőve. Így maradt Claire.

-         Mizu Claire? – biccentettem felé.

-         Angie mesélte mi volt otthon? – húzta el a száját.

-         Nem… - ráztam a fejem. Eszembe sem jutott velük foglalkozni, megvoltak akkor nekem a saját problémáim is.

-         Engem nem engednek októberig Seth közelébe, Angie pedig mos, főz, takarít, és csak a suliban tud Ben-nel talizni. Szívás az egész! Neked mi volt? – vonta össze a szemöldökét, majd beleharapott az almájába.

-         Semmi Jacob és gép. Plusz enyém az összes házimunka – a plafon felé néztem, és forgattam a szemem -, mintha eddig nem így lett volna.

-         Na és… mi van Edward-dal? – suttogta, majd az asztaluk felé biccentett, de én nem néztem oda.

-         Már nem szeretem – feleltem könnyeden, és elkezdtem enni.

­­­­***

Iskola után elsiettem Edwardék autója előtt, és gyorsan beültem a sajátomba, majd apa navigációjának megfelelően elmentem a DVD kölcsönzőbe. Apa tévedett. Mégis jobb oldalt volt… De könnyedén rátaláltam. Méteres kék betűkkel volt kiírva a kirakatra, hogy DVD kölcsönző.

Az eladó pasi egy huszonéves, nyurga srác volt. Láthatólag teljes mértékkel unta magát.

Köszöntem, majd ő is visszaköszönt.

-         Segíthetek valamiben? – tette fel kicsit nagyobb érdeklődéssel a kérdést, s felállt a székéről.

-         Igen – bólogattam. – Valami kalózos filmet keresek – mosolyogtam fancsalian. Nem igazán voltam tájékozott a témában, de a könyvet nagyon megkedveltem, s így röppent fel az ötlet, hogy akkor filmet is nézek. Tetszett a kalózok világa. Ha én is ott éltem volna, Jacobbal és Edward-dal, teljesen más lett volna a helyzet. Nem sírtam volna egyik után sem, hanem egyszerűen a pohár fenekére néztem, majd bosszút forraltam volna, vagy egyszerűen megaláztam volna őket mindenki előtt. Valahogy külső szemlélőként egyszerűbbnek láttam az akkori világot.

-         Van konkrét film elképzelésed, vagy én ajánljak? – sétált ki a pult mögül.

-         Ajánlj nyugodtan – biccentettem, majd követtem a fiút.

-         Triológia megfelel? – tartott fel három DVD-t.

-         Persze!

-         A Karib-tenger kalózai – kezdte el magyarázni. – Nemsoká kikerül a negyedik része is. Johnny Depp, Orlando Bloom, és Keira Knightley a főszereplők, valamint Geroffrey Rush. Alapjában nagyon szórakoztató történet, az egyik kedvencem. Vannak benne egészen horrorisztikus jelenetek, vagyis nem ajánlatos inni közben, mert félrenyelsz – mosolygott rám. – Remélem tetszeni fog!

-         Köszönöm, mennyi lesz?

-         Öt dollár – tartotta a markát, én pedig belenyomtam az összeget.

Ő kivette a DVD-ket az eredeti tokból, majd másikba rakta át őket, és a kezembe nyomta, én pedig köszöntem, majd beültem a kocsiba. Megfogtam az egyik dobozt, és kinyitottam. Egy tájékoztató volt benne. Holnap este kilencig kell visszahoznom a filmeket, vagy fizethetek… Jó lesz fejben tartani.

Otthon aztán megint nem tanultam, hanem csináltam párolt húst és salátát, majd csemegékkel az ölemben beraktam az első részt, és elkezdtem nézni.

***

Mondanom sem kell, jól jött az eladó srác tanácsa. Szakadtam a poénokon, alig kaptam levegőt, és a kaját sem sikerült mindig lenyelnem. Jacket rögvest megszerettem, az a fellépés… ámulatba ejtő.

Jól gondoltam, imádtam a kalóz világot. Jack-et pedig főképp, nem is mondom.

Az első után rögvest beraktam a második részt.

Na, ott szenvedtem ám igazán. A hasam már görcse állt a nevetéstől, nem láttam a könnyeimtől. Gyönyörűen festhettem, mondhatom.

Apa is arra jött haza, hogy eszeveszettül kuncogok. Ilyet az utóbbi egy hétben minden bizonnyal nem tapasztalt.

-         Mit nézel? – állt mellém, és a képernyőre szegezte a tekintetét.

-         A Karib-tenger kalózai – kuncogtam még mindig. Épp a „Van egy üveg földem, van egy üveg földem! Na és mi van benneee?” jelenet folyt. Johnny iszonyat jó színész – könyveltem el magamban.

Apa elvonult, majd hallottam, hogy megtalálja a kaját, és nekilát elfogyasztani.

Én pedig újra visszamerültem a kalóz-világba, egész a film végéig, amikor is már beesteledett.

Megzuhanyoztam, megcsináltam minden este teendőm, majd a szobámban befészkeltem magam az ágyba, és hagytam, hogy a pilláimra nehezedő álmosság úrrá legyen felettem. Azt vártam, hogy kalózokkal álmodjak.

Álmodtam is… bár nem pont azt, amit vártam.

Álmomban egy hajón álltam, az árbockosárban, én rettegtem, bár nem tudtam miért. Majd a fedélzeten találtam magamat, velem szemben pedig Jacob volt, amint fél térden könyörög, de nem hallottam szavait. Mögötte pár lépéssel Edward figyelt, megfeszült izmokkal. A kezében tőr volt.

Itt sötétség lett, majd újból világosság. A Nap szikrázóan sütött a szemembe, de még mindig nem hallottam semmit.

Majd itt táncolt be Jack Sparrow a képbe. Főbe lőtte Edwardot, és megveregette Jake hátát, majd valami: Szia, Bellát mondott, már amit leszűrtem a tátogásából.

Verejtékezve ébredtem, bár fogalmam sem volt, mit jelent az álmom…

*pár sor? mondat? valami?*