16. fejezet

Sziasztok!
Kriste-levév hatása= hamarabb van fejii! De! KOMMENTET KÖVETELEK!!!
egy kis új oldalból ismerhetitek meg Bella "vadabb" énjét... majd minden kiderül, nem húzom tovább az időőt!
puszii♥

Szilveszter

A szakadt, régi pizsamámban kipattantam az ágyból, mit sem törődve azzal, hogy anya azt hajtogatta, hogy maradjak csak, majd ő kinyitja.

Én akartam bemutatni Jacobot, s ha kell, akkor azt pizsamában teszem.

Ledöbögtem a lépcsőn, magam után anyuval.

Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra, majd a kilincsre tettem a kezem, s lenyomtam azt.

Jacob mosolyogva állt, farmerben, pólóban és dzsekiben. Ha jól vettem észre, szépen megfésülködött, és valamit rejtegetett a háta mögött. Lerítt róla, hogy izgul.

-         Anyu, - fordultam a megszólított felé, akinek arcán féloldalas mosoly terült el – ő itt Jake, Jake, ő itt az anyukám, Renée.

-         Örülök, hogy megismerhetlek, Jake – mosolygott huncutul anya, a hol rám, hogy Jacobra nézett. – Kérlek, tegezz, jó?

-         Én is nagyon örülök… Renée – mosolyogott el még szélesebben.

A háta mögül előhúzta eddig rejtegetett kezeit, amikben egy-egy csokor virág volt.

-         Ezt nektek hoztam – nyújtotta felénk félénken, s én valószínű a fülem tövéig elvörösödtem. Remegő kezekkel átvettem a csokrot, s puszit nyomtam Jacob szája sarkába gyorsan.

-         Köszönjük szépen, gyere be – mondta anya, s beindult a házba.

Megragadtam Jacob kezét, és mosolyogva elindultam vele a házban. Becsukta maga mögött az ajtót, amikor én beleszagoltam a virágcsokromba.

-         Szia Jake… - suttogtam, s az ajkait kezdtem feltűnően vizslatni.

-         Szia Bells – nyomta rá az ajkait az enyémekre. Nem volt hosszú csók, egyikünk sem akarta megváratni anyát, de annál jobban élveztem.

Együtt megreggeliztünk, bár ha jól tippeltem Jake már evett… viszont ott van az a feneketlen farkas-gyomra.

Azután magukra hagytam őket, amíg átöltöztem.

Épp a pólómat vettem fel, amikor anya vigyorogva beosont a szobámba.

-         Te jó isten! Annyira aranyos… - áradozott suttogva.

-         Igen… - nevettem halkan.

-         Ha jól láttam nem vagy már nádszálból kicsikém – simogatta meg a hasam, mire én ráöltöttem a nyelvem. – Nyugodj meg, Phil után én is evésbe temetkeztem – hajtotta oldalra a fejét.

-         De enni olyan jó dolog… - néztem ábrándozva a plafont. Edward után ez evés kötött le legjobban.

-         Ugyee? – értett velem egyet. – Arra gondoltam, hogy Jake elvihetne minket a La Pushba… olyan régen jártam ott. És van ott tengerpart is…

-         Ne hidd, hogy meleg a víz – forgattam a szememet.

Délután fél egy körül elindultunk a La Pushba, Jake Rabbit-jével.

Megtudtam, hogy apa már ott van, és még csak nem is találkoztak anyával. Mintha Charlie menekülne előle. Nevetséges.

Anya és Jacob egyre jobban megbarátkoztak, s már én kezdtem magamat mellékszereplőnek érezni mellettük. Pedig Jake az én barátom, nem anyué!

Elérkeztünk Jacobék házához, ami előtt már egy rendőrjárgány parkolt. Apáé.

Minden bizonnyal Billyhez menekült meccset nézni, de most meglepjük.

Leparkoltunk, és kiszálltunk a járgányból.

Jake előre ment, és kinyitotta nekünk az ajtót, mint valami lakáj. És megköszönésképp küldtem neki egy puszit a levegőben.

Ahogy tippeltem, Charlie Jacobék kanapéján terpeszkedett, maga mellett Billyvel, és a tévé világába mélyedtek.

Amikor apa észrevette anyát, olyan arckifejezésre váltott, mint akit a hóhérhoz visznek.

-         Szia, Charlie, Billy! – köszönt anyu vidáman.

-         Oh, szia, Renée – köszönt vissza Billy, és barátságosan intett.

-         Szi-szia – makogta Charlie, és nyelt egy nagyot.

Én odaosontam Jacobhoz, és suttogva lehívtam a partra, hogy had legyenek egyedül a felnőttek… gondoltam, van mit átbeszélniük.

Lementünk a partra, és leültünk arra az uszadékfára, ahol még oly sok idővel ezelőtt, Jacob olyat mondott, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet, s hogy már tudja, igaz volt a mese, az övét is.

-         És… mit szólt a falka, hogy te is tag lettél? – bújtam a karjához.

-         Hát, nem tudom, mi lesz most. El kell döntenem, hogy akarok-e alfa lenni, vagy hagyom, hogy Sam legyen az… - dörmögte.

-         Szeretnél alfa lenni? – néztem fel rá.

-         Nem tudom… nem akarok a barátaimnak parancsolgatni. Az olyan furi – nevetett gúnyosan. – Te mit szeretnél?

-         Azt, ami neked a legjobb – pusziltam meg az állát.

Belehúzott az ölébe, én pedig a mellkasához bújtam. A hátamat simogatta, és a fejét az enyémre hajtotta.

Néztük a hullámzó vizet, ahogy a kimagasló sziklákat nyaldossa, és könyörtelenül nekik csapódik. A nap magasan járt az égen, de hiába, hisz itt a július közepi déli napsütés sem hoz 20 foknál többet, annyi bizonyos. Néha erősebb széláramlat jött felénk, és folyamatosan belekapott Jacob dzsekiébe, és a szabadon leengedett hajamba is.

A nap gyorsan elszállt, pár óra múltán visszamentünk Jacobék házába, ahol már baráti beszélgetés folyt anya és apa közt, nem pedig síri csend. Ennek nagyon örültem. Végre nem marták egymást.

Ezután Billyt elvittük kocsival Clearwater-ékhez, azután pedig hazamentünk. Anyu és én a konyhában csacsogtunk, miközben a fiúk a nappaliban tévéztek, és beszélgettek.

Anya folyton folyvást Jacobról faggatott, én pedig nem győztem válaszolgatni temérdek kérdésére.

Este kilenckor már mind a négyen a konyhában ültünk az asztal körül, és lasange-t ettünk, amit előző este készítettem el.

A társaságnak ízlett, aminek szintén csak örülni tudtam. Jake az asztal alatt megfogta a kezemet, és úgy ettünk végig, kicsit természetellenes pozícióban, de a világért sem akartam volna elengedni a kezét. Olyan jó volt, amikor hozzámért forró, rézbőre.

Tízig ettünk, azután pedig a nappaliba vonultunk mind, és valami szórakoztató műsort néztünk. Én Jacob ölében ültem a fotelben, anya pedig apa mellett a kanapén. Ők annyira távol ültek egymástól, amilyen távol csak tudtak, mi pedig minduntalan egymáshoz bújtunk.

Már majdnem éjfél volt, így apa kiment pezsgőért, és poharakért. A poharakat a kezünkbe adta, a pezsgőt pedig – kisebb nagyobb szenvedések árán – kinyitotta. Mindannyiunknak töltött, és az üveget lerakta az asztalra.

Megkezdődött a visszaszámlálás.

-         Tíz… kilenc… nyolc… hét… hat… öt… négy… három… kettő… egy… Boldog Új Évet! – rikkantottuk egyszerre.

Jacob váratlanul magához ragadott, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.

Résnyire kinyitottam a szemem, és láttam anya boldogan sugárzó arcán, na meg apa gúnyos vigyorát, amint minket méregetnek.

-         Boldog Új Évet Bells – suttogta bele a csókunkba Jake.

-         Neked is – motyogtam vissza, miután elváltak ajkaink.

Próbáltam tompítani a zihálásomat.

Mindenkivel koccintottunk, és én egy húzásra lehörpintettem a pezsgőmet.

Azután a szoba sarkában újból csókcsatába bonyolódtunk Jacobbal.

Egészen addig, amíg meg nem rezzent valami a zsebében. Én ijedtemben hátraugrottam, s majdnem levertem egy dísztárgyat. Jake halkan kuncogott, és felvette a telefont.

-         Szia Seth. – hosszú szünet következett. – Bella, van kedved a srácokkal elmenni kicsit?

-         Okés – bólintottam bizonytalanul, majd megindultam a szobám felé, hogy átöltözzek.

Felvettem egy fekete csőnadrágot, és az egyik szexinek mondható lila rövid ujjúmat, rá egy pulcsit, és magamhoz vettem a kabátomat.

Jake lent várt.

-         Szülőkkel elintéztem – súgta oda.

Elköszöntünk, és Jake kézen ragadott.

Izgultam, hogy esetleg discoba akar-e vinni, mert azt nem élném túl…

Nem vagyok sem a táncparkett ördöge, sem a pasi szemek legelője. Még életemben nem voltam discoban.

-         Te… ugye nem discoba megyünk? – kérdeztem meg félénken, amikor Forks belvárosa felé vettük az irányt gyalogosan.

-         Nem vagyok öngyilkos tipús, szóval nem.

-         Akkor hová megyünk?

-         A srácok discoba vannak, de nemsoká itt lesznek az áruház előtt, tudod, ami kétsaroknyira van. Meg jönnek a te barátaid is. Legalábbis Claire, Angela meg Ben… - magyarázta, és magához húzott. – És együtt legyalogolunk a La Pushba, ott meg majd lesz valami – nevetett.

A hideg szél ott süvített mellettünk a koromsötét éjszakéban, de Jacob testének melegsége átjárt engem is, így nem fáztam. Imádtam hozzábújni a védelmezően hatalmas testéhez. Bár annál jobban imádtam, ha az ajkai az enyémekhez értek. De nem csókolózhatok vele egész álló nap! Bár jó lenne…

A gondolatmenetemből a gyorsan jött fényáradat szakított ki, amint az áruház logója és neve fényesen villog az épület falán. A szememet szúrta a fény, ezért Jake dzsekijébe temettem az arcomat, és hagytam, hogy kormányozzon. Elvégre úgy éreztem, vakon megbízhatok benne.

-         Hello Jake! – kurjantott valaki, ha jól sejtettem Seth. Végre kidugtam a fejemet, de még mindig hunyorogtam.

-         Szia Seth – ráztak kezet.

A többiek is itt voltak. Embry, Quil, Angela és Ben és Claire. Claire arcán boldog mosoly terült szét, és a szája szélét harapdálva, csodálattal pásztázta Sethet.

Bele sem mertem gondolni, mit csinálhattak azok ketten együtt…

Mindenkinek köszöntünk, és közösen nekiindultunk a La Push felé vezető hosszú sötét útnak. A fiúknál volt zseblámpa, és annak fényében tájékozódtunk, bár én szerencsésen megbotlottam egyszer-kétszer vagy a saját, vagy Jacob lábában, mire az egész társaság nevetni kezdett, velük én is.

A srácoknál volt dugi pia, így azt iszogattuk. Az alkoholtól már nem is érzékeltem a hideget, így kicipzárazott kabáttal mentem a lányokhoz csacsogni egy kicsit.

Nagy esélye volt annak, hogy kicsit becsíptem, de kit érdekel? Nagykorú volnék vagy mi, nem?

Azután Pillantottuk meg Ben szatyrát, amit addig gondosan rejtegetett előlünk. Tele volt erősebbnél erősebb piákkal, amit a bátyja ajándékozott neki a tizennyolcadik szülinapja alkalmából. Örök hálát adtunk a bátyjának kórusban.

Nem jutottunk el La Push-ig, hanem valahol az út felénél találtunk egy ösvényt, azon pedig egy kis piknikező részt padokkal, szemetesekkel.

Letelepedtünk egy asztalhoz, és mindenkinek osztottunk piát.

-         Charlie idegbajt kap, ha megtudja… de mégis kit érdekel? – kiáltottam egy nagy korty után.

Alkoholtól bűzös szájjal faltuk egymást Jacobbal. Mind a ketten részegek voltunk… Úgy, ahogy az egész társaság. Bele sem gondoltunk, mi lesz majd ebből otthon.

-         Üvegezünk? – kérdezte ittas hangon Ben. Ő is bűzlött a piától, ahogyan mindannyiunk. De már az első kortyok után nem tudtuk megállni, és már akkor elfeledkeztünk a szüleinkről, és a nagy balhéról, ami otthon fog várni.

-         Okés – vigyorgott rá kábán Angie.

Körbeültük a padot, és ráraktuk az egyik kiürült üveget. Seth megfogta, és jó nagy lendülettel megpörgette. Claire-en állapodott meg az üveg szája, s én titokban megkönnyebbültem, hogy nem az én számba fog belemászni.

Claire rögtön felpattant, és belecsókolt Seth szájába, azután gyorsan leült.

Ezután ő pörgetett, és az üveg szája Quil-re mutatott. Itt már nem mentek oda egymáshoz olyan nagy sietségben. És Claire inkább csak egy szájsarok-puszit adott a fiúnak.

Quil engem pörgetett ki, én pedig idegesen, de az alkoholtól mégiscsak gátlástalanul álltam fel. Quil kinyújtotta a nyelvét felém, és pedig részegen röhögve megpusziltam a nyelve hegyét.

Sok csók, és puszi csattant még el, többek között Jacob és Ben között, meg Embry és Seth között is.

Jacob engem is kipörgetett, s nagy örömmel támadtam le ajkait. Nem igazán feszélyeztem magamat, az alkohol megtette a hatását.

Én kipörgettem Angelát, akivel mindössze szájra puszit váltottunk, de abból is majdnem csók lett, amikor kacarászva kinyitottam a számat.

Az utolsó, amire emlékeztem az az volt, hogy Jacob ajkai csücsörítve közelednek az enyémek felé, s én nem tiltakoztam.

Ezután szinte minden emlék kiesett. Nagy valószínűséggel részeges álomba merültünk ott, az erdőben.

KOMIT, KOMIT, KOMIT!!!