Sziasztok kedves olvasóim!
Tudom, hogy kerek egy hónapja frisseltem, és ezért bocsánattal is tartozom, de az iskola eléggé leköt, ráadásul - mit ne mondjak, megint van valami bibi a gépemmel. De hagyjuk a kifogásokat.
Ha szeretitek a történetet, és kíváncsiak vagytok rá, úgyis jöttök, és elolvassátok, ha nem, akkor meg nem. Előre köszönöm azoknak, akik elolvassák, továbbá nagy cuppanós puszi jár azoknak, akik szavaznak ott alul a tetszik, nem tetszik, bla, bla, bla izékre. És egy csontropogtató ölelés azoknak, akik kommentelnek. Ez burkolt célzás volt arra, hogy lécci komizzatok! :P
Szeretlek titeket!
Dórii
29. fejezet – Éjféli találka
Olyan hosszúnak tűnt számomra az a pár másodperc, hogy
megijedtem, nem-e érkezek a földre, és töröm el a csontjaim – mint életemben
nem kevésszer tettem, csak nem ilyen magasságból.
Sikítani nem mertem, mert biztosan felkeltettem volna az
egész utcát. De azért magamban visítottam.
Végül puhán érkeztem a forró karok melegébe, majd
farkasom magához szorított, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-
Mondtam, hogy elkaplak – suttogta, majd a
karjában velem elindult.
-
Bíztam benne… Nem teszel le?
-
Menekülsz? – nevetett fel.
-
Előled soha.
A karommal átfogtam a nyakát, és a fejemet a mellkasára
döntöttem.
Annyira jól esett a teste melege, ahogy engem is átjárt.
Legszívesebben mindenhová a karjaiban mentem volna. Bár ez talán önzőség.
Jacobé akartam lenni, örökre. Tudom, hogy nem
birtokolhatjuk egymást, nem vagyunk a középkorban, ahol a férfiak tárgyként
kezelték, magukénak tekintették a nőket, de én szívesen lettem volna Jacobé. És
én is szívesen birtokoltam volna őt.
-
Ha vége lesz ennek az egésznek… - kezdtem, egy
hirtelen ötlettől vezényelve -, szökjünk meg. Csak mi ketten.
-
Ez komoly? Lógjunk a suliból, meg minden? –
vonta össze bozontos szemöldökét.
-
A tavaszi szünetben is elmehetnénk. Akár
meglátogathatnánk Anyát Floridában. Nem muszáj a szökést a valódi értelmében
venni. Inkább kiruccanás, vagy nyaralás, jó?
-
Ez már bellásabb – mosolygott. Igaz. Nem az én
műfajom a szökés. Elég volt egyszer, még tavaly tavasszal. Annak sem lett jó
vége. Anyu pedig amúgy is hiányzik, és a napfény is, szóval Florida a
legmegfelelőbb hely a kiruccanásra.
-
Mit szólsz? – kérdeztem végül.
-
Nekem tetszene, de hogy őszinte legyek –
sóhajtott egy nagyot -, nekem nincs pénzem repülőjegyre. Még buszjegyre sincs –
nevetett fel kínosan.
Ekkor villant valami az agyamban.
Hisz nekem volt két jegyem Floridába!
Még Carlisle-tól és Esme-től kaptam a születésnapomra.
Igaz, ők a kísérőjegyet minden bizonnyal akkor Edwardnak szánták, de szerintem
Jacobnál jobb helye lesz a mostani állapotokhoz mérve.
-
Nekem van két jegyem – szólaltam meg boldogan. –
Boldog Szülinapot Jacob! – Talán nem kellett volna ilyen hangosan és lelkesen
felköszöntenem a farkasomat a nap utolsó órájában, de nem voltam hajlandó
visszafogni magam. Meglett az ajándék.
Jacob megállt, és mosolyogva csóválta a fejt. Én pedig
gondolkodás nélkül megcsókoltam.
Nagyon sanszos volt, hogy lekéstük a megbeszélt
találkozót, de mindkettőnket hidegen hagyott. A csókolózás sokkal
élvezetesebbnek bizonyult egy természetfelettiekkel való összecsapás
megtárgyalásánál. Számomra legalábbis mindenképpen.
-
Hagyjuk a hülye tárgyalást – motyogta Jake egy
levegővétel közben, mire én kicsit eltoltam magamtól.
-
Mi? Ezért ugrottam ki az ablakomból?
-
Jobb ötletem van… és szülinapos vagyok. – Huncut
mosoly villant át az arcán. Tudtam, mire gondol. Hogy ne tudtam volna?
-
Apa otthon van, és gondolom a tiéd is, szóval…
-
Kár – húzta el a száját, amire én apró puszikat
nyomkodtam, míg végül újra csak csókolóztunk. – De bepótoljuk, ugye? – Újból
olyan kisfiúsan nézett rám, és én mosolyogva bólintottam. Hogy tudtam volna
neki ellenállni?
Miután már ritkábban lakott területhez értünk, Jacob
letett, majd a kezembe nyomta a levetett ruháit, és átváltozott. Örültem igazából, hogy teljesen megbízott
bennem – ezt bizonyította az, hogy éjfélkor a város szélén levetkőzött előttem,
bár én szemérmesen inkább a fákat néztem.
Átváltozott farkassá, én pedig felszálltam a hátára,
egyik kezemmel a ruháit fogtam, a másikkal pedig kapaszkodtam belé. Nem is
futott annyira, gondolom félt, hogy esetleg elhagy útközben.
Öt perc alatt viszont odaértünk a megbeszélt
találkahelyre, ahol a többiek már vártak ránk.
Cullenék úgy néztem ki az éjszakában, mint egy félkört
formáló oszlopsor görög Adoniszokról is Istennőkről.
A farkasok közül Sam volt emberi alakban, mögötte a többiek
farkasként sorakoztak, ugrásra minden pillanatban készen.
-
Bocsánat, a késésért – suttogtam, de a csöndes
éjszakában mindenki hallhatta.
Miután leszálltam farkasom hátáról, az intett a fejével,
én pedig a szájába adtam a ruháit, és az összekötött cipőfűzőinél fogva a
cipőjét.
Zavartan vártam, hogy Jacob visszatérjen a fák közül.
Elég furcsán éreztem magamat egyedül, két, egymás ellen elméletileg harcban
álló faj közt törékeny halandóként.
Viszont egy perc múlva Jacob már ott termett mellettem,
megfogta a kezem, és a farkasok felé húzott. Sokkal nagyobb biztonságban
éreztem magam mellette.
Úgy tébolyogtam az iskolában, mint egy élőholt, akinek
nemsoká összecsuklanak a lábai.
Nem volt a legmegfelelőbb ötlet az, hogy ott akartam
lenni minden megbeszélésen. Edward is odaszólt párszor Jacobnak, hogy mégis
miért engedi meg ezt nekem. Vigyáznia kéne rám. Edward mondja? Ez azért fájt.
Alice szerint a Volturi egyelőre csúsztatta az időpontot,
egy orosz vámpír klán miatt, akik Moszkva környékén kezdtek garázdálkodni.
Kaptunk egy kis haladékot.
A délelőttöt átvészeltem több tucat ásítással, majd mikor
kiléptem az épületből fájdalmasan felnyögtem. Charlie megkért, hogy menjek el a
boltba, és vegyek pár dolgot. Nekem is a fejembe volt, csak én nem épp arra a
napra terveztem, amikor megint kómás vagyok, az előző esti ébrenléttől. De nem
akartam, hogy Charlie bármit is sejtsen. Ha megtudja, hogy esténként kijárok,
még berácsozza az ablakom.
Jacob valószínű fel tudná feszíteni, de lehet, hogy túl
nagy zajt csapna.
Szóval minden héten két éjszaka a mélybe vetettem magam,
és farkasom karjai közé érkeztem. Ez volt a dolgok egyszerű része. A
visszajutás már bonyolultabb volt…
Jake először fel akart rakni a fára, de utána meggondolta
magát, mert az számomra túl veszélyes – és egyet kellett, hogy értsek vele.
Végül az lett, hogy a két méter magas farkasom a nyakába
vett, majd a fenekemnél fogva támogatott addig, amíg el nem értem az
ablakpárkányomat. Gondolom ő jobban élvezte a tapizást, mint én azt, hogy fel
kellett állnom a vállán. Belegondolni is abszurd, hogy én, Bella Swan,
bejutottam a szobámba. Lehet, hogy hegymászó leszek?
Szóval elmentem bevásárolni, majd hazakocsikáztam, és
bepakoltam mindent a konyhába. Miután szépen elraktam őket felmentem a
szobámba, és úgy véltem, pihenek egy kicsit. Csak egy kicsit…
-
Bella! Bella, kelj fel! Kész van a házid? –
rázogatott idétlenül Charlie, mire rámorogtam, és egy ásítás mellett
kinyitottam a szemeimet.
-
Hm?
-
Bella, nyolc óra van – tájékoztatott. Este
nyolc? De hát az előbb még fél négy múlt pár perccel, nem? Ó, jaj, nekem!
-
Elszundítottam… - jelentettem ki a nyilvánvalót.
-
Fürödj le, csináld meg a házid. Én meg rendelek
két pizzát, jó?
-
Oké – dünnyögtem. Charlie megveregette a vállam,
majd kiment a szobámból, mire én újból visszafeküdtem. A fejemre húztam a
takarót, elszámoltam tízig, majd kipattantam – ami nem tűnt jó dolognak, mert
elkezdtem szédelegni, és elestem a táskámban.
Vettem a hűs zuhanyt, hogy kicsit felébresszen. Némileg
hatott, de azért még nagyon álmos voltam.
Pizsamában ültem le az ágyamra, és vettem magamhoz a
házit.
Fél tízkor bekaptam a pizza maradékát – azt a kis szélt,
amit még nem ettem meg.
-
Jó éjt, apa – mondtam, majd nyomtam egy puszit
az arcára, és felmentem a fürdőszobába a fogat mosni, végül pedig visszadőltem
az ágyamba, és rögvest elnyomott az álom.
A tavaszi szünet
előtti utolsó tanítási nap
Megcsörrent a mobilom, én pedig kikaptam a zsebemből, és
felvettem.
-
Igen?
-
Mit is pakoljak be? – kérdezte Jacob a
túloldalról, ezen a héten olyan ezeregyedszerre.
-
Hozz egy rakat rövidgatyát, atlétát meg pólót.
Ja, és fürdőgatyát… nem megyünk nudista partra.
-
Oké. Akkor holnap délután egykor ott vagyok
előttetek. Szia, Bella…
-
Ne, várj! Nem egykor! Egy óra tizenötkor megy a
gép! Legyél nálunk fél egyre! – hadartam, mielőtt letette volna.
-
Igenis – felelete, s szinte láttam, hogy
szalutál.
-
Szia Jake – köszöntem el mosolyogva.
-
Szeretlek – azzal letette.
Edward pár nappal ezelőtt örömmel nyugtázta, hogy felhasználom
a repülőjegyeimet. Még megjegyzést sem tett, amiért Jacobbal megyek. Azt
hiszem, kezdett hozzászokni a helyzethez.
Charlie is örült, hogy kimozdulok, bár annak kevésbé,
hogy Jacobot is viszem magammal. De hát már így is úgyis tud róla, hogy lefeküdtünk
egymással. És még be kell pótolnunk a születésnapját is, szóval remélem, Anya
nem akar állandóan a nyakamban lenni.
Lementem a lépcsőn, és egyenesen apámba futottam bele.
-
Bepakoltál már? – kérdezte.
-
Még a mosógépben van pár cuccom, de igen. –
Abban a pillanatban hallottam is, hogy a mosógép végzett a munkával. – Ki
tudnál teregetni? Odaég a kaja és…
-
Oké, megcsinálom – bólintott, és a mosókonyha
felé indult.
Én átfordítottam a húsokat és megkavargattam a krumplit,
majd elővettem a szűrőt. Épp kesztyűs kézzel fogtam az edényt, és öntöttem a
forró tartalmát a szűrőbe, mikor Charlie felkiáltott.
-
Bella!
-
Megyek apa!
- ledobtam az edényt, és már rohantam is. - Jól vagy, nem sérültél meg?
– De már láttam is, hogy semmiféle baleset nem érte. Mindössze összeráncolt
szemöldökkel meredt a… az új bugyimra.
-
Ez meg
mi?! – mutatott az apró textildarabra. Na, jó, volt annál kisebb bugyi is a
boltban, de azt nem mertem bevállalni. Így is ritkán hordok tangát – vagyis
soha -, szóval nekem ez a kis fekete bugyi is nagy szó.
-
Öö… - kikaptam a kezéből. – Biztos összement…
-
Mióta hordasz te tangát? Ráadásul ilyen
csipkéset?
Elvörösödtem, és beharaptam az alsó ajkam.
-
Én nem szoktam… csak, izé – magyarázkodtam
teljesen feleslegesen. Charlie pontosan tudta, mit akarok azzal a bugyival – ó,
és a hozzá járó push up melltartót még nem is látta… Én csak kedveskedni
akartam Jacobnak.
Charlie felállt, és komolyan nézett a szemembe.
Kedvem lett volna bebújni a mosógépbe a tekintete elől,
de oda sajnos sehogy sem fértem volna be.
-
Bella… én felfogtam, hogy ti – habozott,
láthatólag a szavakat kereste, arra, hogy mi Jacobbal szoktunk szexelni. – Csak
védekezzetek, jó?
-
Persze – bólintottam, és visszasiettem a
konyhába.
A vacsora közben is kellemetlenül éreztem magam. Kellett
nekem megkérni, hogy teregessen ki. Eszembe kellett volna jutnia annak a
bugyinak. Ajj…
Charlie is feszengett, így az este további részében nem
is szóltunk egymáshoz, csak később jó éjszakát kívántunk, és ennyi.
-
Szia, apu – mosolyogtam rá, és adtam neki egy
ügyetlen ölelést. – Vigyázz magadra.
-
Mindig vigyázok – biccentett. Jól tartotta
magát, de láttam a szemébe, hogy mégis nehezére esik elengedni. Hisz egy teljes
éve nem voltunk távol egymástól két napnál tovább. Most meg egy hétre utazom el
az ország másik felébe.
-
Charlie – nyújtott kezet Jacob mellettem.
-
Vigyázz a lányomra – mondta, majd kezet ráztak.
Addig integettem, ameddig csak láttam.
Becsekkoltuk a jegyeinket, majd fel is szállhattunk a
gépre. Beültünk egymás mellé – Jacob átengedte nekem az ablak felőli ülést -,
és beszélgetni kezdtünk.
-
Anyu! – rohantam otthagyva Jacobot a
bőröndjeinkkel. Anya karjai közé vetettem magamat, és szorosan öleltük egymást.
-
Bella – motyogta a hajamba. – Jaj, de hiányoztál
már!
Eltartott magától, és egy kósza tincset a fülem mögé
tűrt. Eszembe jutott, hogy festhet a hajam. Az út felét végigaludtam Jacob
vállán, szóval a szénaboglya és az oroszlánsörény között kellett keresgélnem.
-
Te is nekem.
Elmosolyodtam, majd visszafordultam, az idő közben
hozzánk érkezett Jacobhoz.
-
Szia, Renée – mosolygott rá Anyura, majd
megölelte. Örültem, hogy ilyen jóban vannak.
-
Jacob… de megnőttél – jegyezte meg Anyu, mire én
beharaptam az alsó ajkam.
Vajon tudja? De hisz ha Charlieban is vannak farkas
gének. Csak tudta, hogy egy vérfarkashoz ment hozzá, nem? Bár azt nem tudom,
hogy Charlie változott-e át valaha.
Arról nem mesélt.
-
Azért egy fenyő még simán leköröz – viccelte el
Jake, de amikor egy futó pillanatra rám nézett, láttam a szemében az
idegességet. Amikor Anyu utoljára látta Jacobot, még nem volt ennyire magas, és
ennyire izmos. Persze már akkor is lassan két méter volt, de most egy centivel túllőtte
azt. Az izmai pedig… hát, arról ne beszéljünk…
-
Gyertek csak. Gondolom, fáradtak vagytok, nincs
messze a ház.
Karjával intett, mi pedig követtük őt a parkoló felé,
ahol beszálltunk az autóba, és hátra beraktuk azt a két bőröndöt. – Bella, még
nem is láttad a házat – jutott hirtelen eszébe.
-
Tényleg – bólogattam.
-
Van külön fürdőszobád – vigyorgott rám a vezető
ülésről.
-
Szuper!
Negyed óra múlva már le is parkoltunk egy kellemes,
barackszínű ház elé.
Az ajtó az előszobába nyílt, ami kicsit tágasabb volt,
mint otthon Charlie-é. A jobboldali falon fogas csüngött, alatta pedig egy cipős
szekrény. A másik oldalon egy tükör volt felfüggesztve a falra. Meg is néztem
magam benne. Azt hiszem, a szénaboglya nyert…
Az előszobából egy nagy, tágas amerikai-konyha nyílt.
Rögtön megláttam, a szalvétatartóba gyömöszölt számlákat, és odasiettem ellenőrizni
őket.
-
Á-á! – kapta ki a kezemből őket Anyu. – Mi vagy
te, adóellenőr? Nyaralni jöttél szívem, hagyd azokat a hülye számlákat!
-
Oké - mosolyodtam el. – Úgy látom… felnőttél. –
Pimaszul vigyorogtam rá.
-
Te meg kamaszodni kezdesz kisasszony! – Rábökött
az orromra. – Na, gyertek, megmutatom a szobátokat.
Követtük egy pici folyosóra, ahonnan három ajtó nyílt, és
Anyu sorban mutogatta őket.
-
Az én szobám… a nagy fürdő… és a tiétek. Ugye
ellesztek együtt? Áh, hülyeségeket kérdezek – mosolyt villantott Jacobra, majd
tapsolt kettőt, és a konyha felé szökkent. – Csinálok reggelit, jó? Ti meg
pakoljatok ki, vagy fürödjetek meg, vagy valami – behessegetett minket a
szobába, és ránk csukta az ajtót.
Először szétnéztem a szobámban – vagy a szobánkban.
Egy óriási ablak volt az ajtóval szemben levő falon, ami
a hátsóudvarra nézett. A falak krémszínűre voltak festve, így az egész olyan
világos lett annak ellenére, hogy az ágytakaróm sötétlila volt – ó, és
franciaágy. Volt még ott két nagy, világos szekrény, egy íróasztal, és egy-egy éjjeliszekrény.
Valamint az íróasztal mellett egy ajtó nyílt. Belestem a fürdőszobába. Pici
volt, de mégis csak az enyém!
Jacob közben elnyúlt az ágyamon.
Én mosolyogva befeküdtem mellé, és szorosan odavackoltam
magam az oldalához.
-
Imádom – suttogtam.
-
Renée nagyon lelkes – nevetett halkan. – Én lezuhanyozok,
jó? Addig pakolj ki.
-
Oké.
Felállt mellőlem, kievett egy gatyát meg egy atlétát a
bőröndjéből, és becsukta maga mögött a fürdő ajtaját.
Én nem sokkal ezután kicipzáraztam a saját bőröndömet, és
kipakoltam belőle a nyári cuccaimat – amik még a Forksba költözésem előttről
maradtak meg. Bár nem voltam benne biztos, hogy azok a sortok még rám jönnek,
köszönhetően az új étkezésrendemnek, vagyis együnk, amikor és amire éhesek
vagyunk.
Gyorsan le is vettem a gatyám, és megpróbáltam belebújni
egy sortomba, de nem igen akart rám jönni.
-
Basszus – sziszegtem.
A pólómat minden esetre trikóra cseréltem, és felvettem
azt az egy szem halászgatyát, amibe sikerült belegyömöszölnöm magam.
Mivel Jacob még mindig zuhanyozott, kimentem a konyhába.
-
Kihíztam a nyári gönceim – nevettem el magam.
-
Nem baj kicsim, veszünk újakat.
-
De mindent kihíztam ezen kívül! – mutattam az
ocsmány halászgatyára.
-
Nem vagy kövér, nyugalom! Csak normál
testalkatod lett. Ez pedig könnyen átalakítható – bökött a gatyámra, majd
elővett egy ollót, és a beleegyezésem nélkül elkezdte rövidgatyává alakítani.
-
Oh, köszi – mosolyogtam.
A reggelivel elteltünk, Anyu kitett magáért főzés terén.
A délelőttöt Jacob alvással töltötte, mert ő egy szemhunyásnyit
sem pihent a repülőn, ugyanis alig fért el az ülésén. Mi pedig Anyuval
vásárlókörútra indultunk, hogy beszerezzünk pár új, nyári cuccot.
Végül három szatyorral, és egy megfogyatkozott
bankkártyával tértünk vissza délben.
Átvettem a szerelésem egy egyszerű ruhára, amit derékban
összehúztak, és a combom közepéig ért – na, még jó hogy az egész lábamat
leborotváltam. Alá pedig felvettem az új bikinimet.
Majd együtt lementünk a partra. Jacobon csak egy
fürdőgatya volt, anyu pedig hasonlóan, mint én.
Örömmel szívtam magamba a napsugarakat. Nem is
emlékeztem, mikor voltam utoljára ilyen tűző napon. Még a napszemüvegemet is
fel kellett vennem, hogy ne vakítson a szemembe a Nap.
A parton leterítettük a homokba a törölközőinket, majd
Anyu lefeküdt napozni, mi pedig leültünk a törölközőinkre.
-
Bekenlek naptejjel, oké? Nehogy odaégj nekem –
nevetett, majd elővette a naptejes tubust a táskából. – Vedd le a ruhát.
-
Igenis, Mr. Black – mosolyogtam rá, majd
kibújtam a ruhámból.
Jacob előtt nem éreztem, hogy szégyenlősködnöm kéne. Hisz
már lefeküdtem vele, kétszer is. Az, hogy lát bikiniben, ahhoz képest piskóta.
Bekente a hátamat, majd a vállamat, a nyakamat és a
dekoltázsomat. Végül az arcomat kenegette, és nyomott egy puszit a számra – az egyetlen
pontra, ami nem volt csupa naptej.
-
Jössz úszni? – állt fel, és pedig bólintottam.
Kezébe helyeztem az enyém, ő pedig felhúzott a törölközőről. – Majd jövünk
Renée, de nehogy elcsábítson valami forróvérű gimnazista – nevetett, mire Anya
felkönyökölt, és rágrimaszolt Jacobra.
-
Vigyázz Jacob, mert még elvisz egy hullám.
Nevetve sétáltunk végig a forró homokon, és
megkönnyebbültem dugtam bele a lábam a langyos vízbe.
Körülöttünk nyüzsögtek az emberek, de Jake utat tört
nekünk, és végül teljesen beértünk a mélyebb vizekre, ahol már nem ért le a
lábam.
-
Tudtad, hogy van egy szép bikinis barátnőm? –
fonta a karjait a derekam köré.
-
Tudtad, hogy van egy helyes Adonisz barátom? –
mentem bele a játékba, miközben csókolgattam a nyakát.
Az ötméteres körzetünkben senki sem tartózkodott, így
nyugodtan lehettünk kettesben.
Még egyszer megpróbáltam lerakni a lábam, de hiába
ereszkedtem le a számig, nem ért le.
Jacob csak kinevetett, mire én ellöktem magam tőle, és az
arcába fröcsköltem.
-
Pici vagy! – fröcskölt vissza.
-
Te meg egy böszme nagy vérfarkas – vágtam
vissza.
-
Igaz – bólintott.
Egy pillanat alatt előttem termett, és megcsókolt,
miközben lebuktunk a víz alá.
U.i: Remélem valaki felismerte a szavait az utolsó pár sorban :)
Helló Dóri! :)
VálaszTörlés[Andi boldogan vigyorog, mert van új fejezet.]
Ezt muszáj volt közölnöm.
Kezdjük a legelejétől... mikor Bella azt mondta Jacobnak, hogy "ha vége lesz ennek az egésznek, szökjünk el", akkor a vigyorom még szélesebbé vált, mert egyszer már akartam egy olyan fanfictiont írni, hogy a New Moon idején (mikor Edward távol van, és Jake fiatal farkas), elszöknek. A filmben is felajánlotta a menekülést Bella (ha emlékszel), de sajnos nem jött össze. Szóval ezt jó ötlet volt beleírni. :)
Amúgy én is szívesen birtokolnám Jacobot. Ki nem? :D
Szegényt úgy sajnáltam/om, hogy nincs pénze...
A továbbiakban meg olvadoztam tőle, hogy milyen aranyos! :D "Én vagyok a szülinapos..."
Erről jut eszembe, kaphatok egy Jake-et szülinapomra?
Basszus, Moszkva elég közel van hozzánk. Vámpírmértékben legalábbis...
Bella + hegymászás = KATASZTRÓFA. Ne tedd ezt vele, Dóri! :D
Ez a bugyis rész... még mindig nevetek :D Szegény Charlie, még jó, hogy nem kapott agyvérzést.
Renée milyen lelkes anyuka :) És ő legalább békén hagyta Jake-t és Bellát.
A szobájuk milyen szép lehetett!
Renée és Jake csipkelődését bírtam :P
Uhm, most én is tengerpartra vágyom...
És hát igen, Jacob, a mi böszme nagy vérfarkasunk... :)
Áh, annyira jó volt ez a fejezet... az idők végezetéig tudnám olvasni! :D
Sok puszi,
Andi
Teljes mértékben egyetértek Andival. Nagyon jó lett!! Ittenkém'♥ az U.I.-kicsit homályo..:$ de király vagy!! puszi: Adri
VálaszTörlés