11. fejezet

Felvállalás

Jó ideig csókolóztunk még Jacobbal, utána pedig a garázs felé vettük az irányt. Folyamatosan egymást bámultuk, ami Jake hátrányára vált, mert mindent elrontott a szerelésben.

-         Figyelj, én nem vonom el tovább a figyelmedet, inkább lemegyek a partra… - mosolyogtam.

-         Jó – mosolygott ő is.

Hosszú csókkal búcsúztunk.

Lesétáltam a Firts Beachre. És ismerős arcokra lettem figyelmes.

Jessica, Mike, Angela, Ben és egy ismeretlen lány ültek az általuk gyújtott tábortűz körül.

Mosolyogva közeledtem hozzájuk, ők pedig szájtátva bámultak, kivéve Angela. Ő visszamosolygott rám.

-         Sziasztok! – intettem. – Leülhetek én is?

-         Persze Bella, gyere csak! – paskolta meg Angela a mellette lévő helyet. Éreztem én, hogy ő az igazi barátnőm…

-         Hogy-hogy itt, Bella? – kérdezte Mike.

-         A barátomnál voltam – mondtam elég kétértelműen.

Gondolom megszokták, hogy zombi vagyok, és most csodálkoznak, hogy egyszeribe kivirultam.

A zombi hónapjaimra őszintén nem is emlékszem… azok valahogy kiestek. Csak egyszerűen próbáltam a napokat átvészelni egymás után, és teljesen kizártam a környezetemet.

El tudtam képzelni, hogy milyen rossz barátnak tartottak, vagy épp milyen szánalmasnak.

Angela viszont mellettem állt. Sokkal jobb barát volt, mint Jess, vagy bárki, akit ismertem. Megbocsátó volt, és éles szemű, nagyon figyelmes.

-         Ő, és ki a szerencsés? – lendült be Jess, aki csak az egyik értelmet látta a kettő közül. De igazából rátapintott a lényegre. Jake nem csak egy egyszerű haver volt. Ő a barátom volt, a pasim, a fiúm. Kinek hogy tetszik.

-         Öhm… - pirultam el zavaromban. – Jacob Black. Tudjátok, akivel egyszer itt találkoztunk, amikor lejöttünk. Még tavaly.

-         Ó… én emlékszem – mosolygott Angela.

-         Amúgy, szia, és Claire vagyok – nyújtotta a kezét az ismeretlen lány. Nagyon hasonlított Angelára.

-         Bella Swan – fogadtam a kéznyújtását. – Ti rokonok vagytok? – mutattam Angie-re én Claire-re.

-         Igen, ő az én elsős húgom – fogta át Angela a húga vállát.

-         Nagyon hasonlítotok egymásra… - jegyeztem meg. – Amúgy, mi van veletek?

-         Semmi érdekes, csak gondoltuk összejövünk itt a parton. Habár én majd’ idefagyok – nevetett Ben.

-         Hát… nekem sincs melegem – mosolyogtam rájuk.

Elbeszélgettünk egy jó ideig, és már nem zavart senkit a hideg.

Megtudtam, hogy Jess és Mike most egy ki „szünetet” tartanak, de Ben én Angie még mindig együtt vannak.

Meglepő, hogy mennyi mindenről maradtam le…

Például, hogy Jessica már nagyban készül a beszédére a ballagáson, és hogy Lauren – akit nem szívleltem – elköltözött.

-         Én személy szerint nem bírtam a csajt… - motyogta Angie.

-         Én sem… - mondta hangosan Jess. – Mindig olyan felsőbbrendűnek képzelte magát…

-         Hát, akkor egy véleményen vagyunk – örültem, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki a pokolba kívánta azt a fruskát…

-         De akkor… ugye már jobban vagy Bella? – kérdezte kedvesen Ben.

-         Igen… sokkal jobban – mosolyogtam rá.

-         Akkor újra visszatértél közénk. Erre inni kell! – és Mike előhúzott egy üveg Coca Cola-t a hátizsákjából, és hat műanyag poharat.

Miután koccintottunk, észrevettem, hogy valaki közeledik.

Valaki, aki nem mellesleg jóképű, és izmos, és az én Jacobom.

-         Hello – köszönt.

-         Skacok, ő itt Jake – álltam fel, és gyorsan szájon csókoltam. Az egész világnak képes lettem volta szétkürtölni, hogy mennyire szeretem…

-         Szia! – intettek.

-         Kész a motor? – kérdeztem szerelmemtől.

-         Nagyjából… de még van rajta egy kis csiszolnivaló… - mosolygott.

-         Gyere, ülj le! – invitálta Ben.

Egymás mellé ültünk Jacobbal, és én hozzábújtam.

Észre sem vettem, hogy mennyire hiányzott a jelenléte.

-         Motorokat szerelsz? – kérdezte Mike, aki végig is mért Jacobot.

-         Hát… igen. Bellát megtanítom majd motorozni – fogta át a vállamat.

Láttam, hogy azért szerelmem haja nem a legtökéletesebb… elvégre én vágtam… hogy is lehetne tökéletes. Majd elküldöm valami fodrászhoz. Nekem is el kéne már egy hajvágás, mert már teljesen lapos a hajam, mivel akkora súlya van, hogy nem képes tartani magát.

-         Ó, az jó! Én is nemsoká teszem le a vizsgát! – szólalt meg Claire.

-         De azért nem összetörni magad! – emelte fel az ujját Jessica.

-         Oké! – nevetett fel Claire.

Egész jól összebarátkoztam Jake meg a többiek. Egyedül Mike nézett rá folyton olyan „megöllek” tekintettel.

Nem értem, hogy miért nem veszi végre észre, hogy Jessica totál odavan érte. Sőt, a totál szó kicsit szolid megfogalmazás.

Jessica rajong Mike-ért, és őszintén össze is illenek.

-         Szerdán van kedvetek moziba jönni? – vetette fel az ötletet Jake.

-         Ó igen! Akkor lesz az az ütős horror, igaz? – láthatólag Ben és Jake elég jó haverok lettek, ez alatt a pár óra alatt.

-         Igen – helyeselt Jacob.

-         De én félek a horrortól… - nevetett Jessica.

-         Nyugi bébi! Amíg engem látsz, nem kell félni! – mosolygott rá Mike. Egyszerűen nem értettem azt a pasit… Egyszer „megöllek” pillantásokat vet Jake-re, máskor meg Jessicára hajt. Erre egy magyarázat van: pasik.

-         Jajj… akkor mindenki párosával megy, csak nekem nincs pasim? – mosolygott Claire savanyúan.

-         Azt ugye említettem, hogy jön, pár srác a La Pushból? – vigyorgott rá Jake, amitől Claire sokkal jobb kedvre derült.

Miután megbeszéltük, hogy hol találkozunk, és mikor, már kezdett alkonyodni.

Elköszöntünk egymástól.

Jacobék háza felé vettük az irányt, és beszálltunk a Rabbitba.

A rádió szólt egész úton, és én végig meséltem. Mindenkiről elmondtam mindent, amit csak tudtam. Némelyik sztorin Jake nagyot nevetett, mint például az utált Lauren féltékenykedésén, amikor az általa kiszemelt pasi engem akart elvinni a bálba…

Bementünk a házunkba, ahol a konyhában Billy és apa hangját hallottam, amint épp politizálnak valamiről.

-         Hello fiatalok! – köszönt apa, amikor odaértünk hozzájuk.

A pillantása megállapodott Jacob derekamon pihenő kezén. Én pedig közelebb húzódtam szerelmemhez.

-         Szia, apa! – köszöntünk egyszerre az apáinknak.

-         Várjunk… ti most… - próbálta megfogalmazni apa.

-         Igen! – vágott közbe Jake mosolyogva, és pedig elpirultam.

Szóval ezentúl nem kell titkolózni. Felvállaltuk.

KOMIKAT plííz♥